II. rész
Feltépett sebek
14. fejezet
Az álarc felfedése
14. fejezet
Az álarc felfedése
Szöul városközpontjában több neves, és
sokcsillagos szálloda terült el. Egyik-másik teljesen beleolvadt a környező
irodaházak közé, némelyek pedig igyekeztek kitűnni az egyhangú felhőkarcoló
rengetegből. A belvárosban, a Jung-gu kerületben fekvő „The Shilla Seoul”
szálloda egy igazi ötcsillagos luxusszálloda, amelynek külön
bevásárlóközpontja, több étterme és egy teljes körű wellness részlege is van. Nemcsak
koreai, hanem külföldi, elsősorban japán, amerikai és francia üzletemberek
szálláshelyéül szolgált, de több turista is megfordult ezen falak között.
Yoona ennek a szállodának a parkolójába
fordult be kocsijával Taeyang legnagyobb meglepetésére. Már a parkolóház
nagyjából akkora lehetett, mint a börtönben az a közös tér, ahová mindig
kiengedték őket délutánonként egy-két órácskára.
– Mit keresünk mi itt? – csúszott ki hangosan
Taeyang tátva maradt száján.
– Itt lakunk. Ezt is Sunbae-nek köszönhetjük.
Még mindig azt mondod, hogy nem érdemes követnünk az utasításait? – mondta
fölényesen Yoona, miközben leállította a kocsi motorját, és kecsesen kiszállt a
járgányból. A fiú ámulatba esve követte őt.
Amikor beléptek a szálloda fogadótermébe, a szemben lévő hatalmas recepciós pult felé igyekeztek. Taeyang még soha nem látott ehhez
fogható színpompás gazdagságot, és el kellett ismernie, hogy a tíz évvel
ezelőtti helyzetükhöz képest valóban felvitte Isten a dolgukat. Yoona bűbájos
mosollyal lépett a fiatal recepciós hölgyhöz.
– Choi úr vendégei vagyunk. Kérek szépen egy
kulcsot a szobájához, Im Yoona vagyok. Ő itt van? – kérdezte Yoona, mintha csak
hazajárt volna erre a fantasztikus helyre.
A pult mögött álló lány kedvesen mosolyogva
pillantott az előtte lévő monitorra, és kisvártatva meg is találta, hogy a Choi
Siwon néven bejelentkezett vendégük a legfelső emeleten lévő lakosztályukban
tartózkodik jelenleg. Gondosan előkereste a kulcsot, majd tájékoztatta a két
jövevényt, hogy Siwon már várja őket.
Yoona és Taeyang ezután a lifthez siettek,
amely szerencséjükre éppen a földszinten állt üresen. Miután Yoona megnyomta a
legfelső szintet jelző gombot, becsukódott a liftajtó, és elindultak az ég
felé. A lány a lehető legtermészetesebb módon nézett maga elé, majd egyszerre a
börtöni divat szerint felruházkodott Taeyangra nézve így szólt:
– Most nézem csak, hogy vagy felöltözve. Majd
találunk neked valami rendes ruházatot! – fintorogta, majd szándékosan nem
nézett a fiúra.
– Mi a bajod a ruháimmal? – hördült fel
mérgesen Taeyang.
– Felőlem... akkor rohadjon rád ez. De akkor
ez volt az utolsó alkalom, hogy együtt utaztam veled! – szögezte le a lány, mire
a lift hirtelen megállt, és a jelzőhangot követően kiléptek a legfelső szint
folyosójára. Szinte azonnal megtalálták Siwon lakosztályát, ahová Yoona kopogás
nélkül nyitott be.
A szoba társalgó részében Siwon és Shindong
beszélgettek éppen, mikor felfigyeltek a két jövevényre. Shindong kissé mackós
termete ellenére szöcskéket megirigylő gyorsasággal pattant fel a kanapéról,
hogy üdvözölje rég nem látott barátját.
– Taeyang! Tesó! Örülök, hogy látlak végre! –
ölelte meg a pompától még mindig kissé megszeppent Taeyangot.
Yoona szó nélkül ült le az egyik fotelbe,
Siwon a helyén ülve méregette a tekintetével, miközben kezét a szájához emelve
mélyült el gondolataiban.
– Jó látni téged, Taeyang! – üdvözölte végül
barátját Siwon is, és mutatta neki, hogy foglaljon helyet.
– Mi a fene folyik itt? Megütöttétek a
jackpotot? – nézett körbe a Bam haneul többi tagján Taeyang, miután mindannyian
körbeülték a szoba közepén lévő nyugati típusú dohányzóasztalt.
– Yoona nem mesélte? A Sunbae fizeti ezt az
egész mindent! Még a bárból is ingyen ihatunk! – vigyorgott Shindong, de Siwon
csendre intette.
– Most, hogy végre te is itt vagy,
megbeszélhetjük a továbbiakat. Amint azt tudod, a Sunbae azt szeretné, ha
segítenénk neki a LeeTech vállalat ellehetetlenítésében – kezdte Siwon.
Taeyang erősen koncentrálva itta Siwon minden
szavát, akire Shindong szintén úgy figyelt, mintha először hallaná a terv
részleteit. Yoona ezalatt unott arckifejezéssel felvett egy magazint, és lapozgatni
kezdte.
– Arról van szó, hogy a Sunbae nevében az én
nevemen lévő fantomcég befektet a LeeTech vállalatba. Az üzleti együttműködés jegyében
a LeeTech neve alatt támogatásokat szerzünk a többi nagyvállalattól egy marketingprojekthez.
Amint minden jelentősebb vállalattól sikerül jelentős összeget kicsalnunk, a
pénzt a fantomcégen keresztül kiszervezzük a Sunbae Seychelle-szigeteki offshore
cégébe.
– Aki esetleg nem tudná, az offshore cégek
olyanok, amelyeknek nem lehet visszakövetni a tulajdonosi viszonyait, és a cég
jövedelmét a tulajdonosoknak úgynevezett osztalékként ki lehet venni
adómentesen, vagy nagyon alacsony adókulccsal – szólt közbe fel sem nézve a
magazinja mögül Yoona, mert látta, hogy Taeyang és Shindong kissé elveszítette
a fonalat.
– Így van – vette vissza a szót Siwon. – A
lényeg tehát, hogy a nagyvállalatoktól kicsalt pénzt kilopjuk a Sunbae-nek, és
ezzel a marketingprojekt becsődöl. Az átvert vállalatok visszakövetelik a
pénzüket, mire a LeeTech fizetésképtelenné válik, és végül csődöt kell
jelentsen.
– Mi ebből a mi hasznunk? – tért a lényegre
Taeyang, kissé előrehajolva, hogy még jobban hallja Siwont.
– A Sunbae annyi pénzt ad nekünk, hogy életünk
végéig semmi gondunk nem lesz – válaszolta Siwon.
– De miért kell ebbe az off...izé cégbe
kilopni a pénzt, mikor mi is zsebre tehetnénk? – értetlenkedett Shindong, mire
Yoona dühösen ledobta az újságot, és annyira ráförmedt Shindongra, hogy a fiú
még össze is rezzent.
– Te idióta! Ha meglépnénk ezzel a pénzzel, a
szomszéd városba sem jutnánk! A Sunbae-nek ez a pénz nulla, de ha átvernénk, az
biztos, hogy a föld alól is előkaparna minket, és megetetne a vaddisznóival! – tette
karba kezeit a lány, és fejét rázva sóhajtott egy nagyot.
– Elég legyen! – szólalt fel határozottan
Siwon, mire a többiek engedelmesen elhallgattak, egyedül Yoona puffogott
Shindong értetlenségén. – Ma délelőtt Shindong kiderítette, hogy a LeeTech
elnökének van egy húga – folytatta Siwon, de hanglejtésén érződött, hogy inkább
el akarja terelni a szót.
– Nocsak! Na, és jó csaj? – csillant fel Taeyang
szeme, de Shindong közbekiabált:
– El a kezekkel! Én láttam meg először!
– Jól van na! – tette fel a kezeit Taeyang,
majd huncut mosollyal hozzátette – Félsz, hogy az én testem kellene neki, a te
hájas valagad helyett, mi?
– Taeyang, neked más feladatot szánok, te
nekem fogsz segíteni! A LeeTech elnökének húgát, hogy is hívják? Choa! Na szóval
Choa-t Shindong fogja figyelni, hátha előnyt tudunk kovácsolni ebből – zárta le
a vitát Siwon.
– Akkor már csak egy dolgot szeretnék tudni! –
törte meg a pillanatnyi csendet Taeyang. – A Sunbae-nek mi haszna vagy előnye származik
abból, ha a LeeTech vállalat csődbe kerül, és miért pont ezt a céget szemelte
ki magának?
Ekkor váratlanul kinyílt az ajtó, és egy Siwonékkal
nagyjából egyidős, elegánsan öltözött srác lépett be a szobába.
– Taeyang, azt neked nem kell tudnod még. Ez
egyelőre maradjon az én titkom – mondta a fiú, akire mindenki meglepetten
nézett fel a helyéről.
A helyiségben egy pillanatra halotti csend
támadt. Talán még a rovarok is abbahagyták a repülést, hogy szemügyre vehessék
a határozott fellépésű idegent, aki váratlanul betoppant a szobába. A fiatal
fiú nem lehetett több huszonöt-huszonhat évesnél, a hajviselete ápolt, az
öltönye igényes, és szemmel láthatóan a legdrágább márkájúak egyike volt. Kerek
formájú szemüveget viselt, ami egyszerre kölcsönzött arcának kisfiús és komoly
karizmát is.
– Ki a franc vagy te, hogy csak úgy hívatlanul
beállítasz ide? Én honnan tudod, ki vagyok? Kihallgattál minket? – kiabálta
Taeyang, és felugrott, hogy elkapja a titokzatos idegen grabancát, aki azonban
vékonyabb termete ellenére elképesztő pontossággal kibillentette a nálánál
nagyobb darab Taeyangot az egyensúlyából, aki így egy hatalmasat zakózott a
padlón.
– Nem csalódtam benned, még mindig heves a
vérmérsékleted – közölte félelmetesen higgadt hangnemben az idegen, és
megigazította az előbbi mozdulattól félrecsúszott nyakkendőjét.
– S...Sunbae? – kérdezte bátortalanul
hunyorítva Yoona, miközben a szemüveges srácot méregette. Erre a többiek, még a
földön fekvő Taeyang is meglepetten előbb Yoonára, majd az idegenre néztek, aki
az előbbi higgadtságát megőrizve így szólt:
– Bizony, Yoona, én vagyok az. Te megismerted
a hangom. Siwon, Shindong... örülök, hogy végre találkoztunk ennyi év után! –
biccentett a másik két fiú felé a Sunbae, majd leült Taeyang üresen maradt
helyére, egyik lábát a másikra téve, és láthatóan várta a kérdéseket.
– Sunbae... minek köszönhetjük a látogatásod,
és azt, hogy felfedted magad? De ne haragudj meg, valahogy idősebbnek
képzeltelek... – kezdte Siwon.
– Sajnos korábban nem fedhettem fel magam még
előttetek sem, de most, hogy elkezdtük az akciót, úgy gondoltam, megérdemlitek,
hogy tudjátok, ki is vagyok valójában – válaszolta a Sunbae.
Taeyang végre felkelt a padlóról, és felemelt
hangon mutatott az idegenre:
– Én nem bízom benned! Sunbae? Persze... egy
taknyos kölyök vagy, semmi több! Ha nem csúszom meg az előbb, kitörtem volna a
nyakadat is!
A Sunbae arca szinte meg sem rezzent,
láthatóan nem ijedt meg Taeyang kiabálásától. Mikor mindenki ránézett a többiek
közül, így szólt:
– Igazad van, hagyjuk a Sunbae-t végre! A
nevem Henry Lau. Mostantól fogva viszont mindannyian azt csináljátok, amit
mondok! Lássunk hozzá a LeeTech vállalat kifosztásához!