II. rész - 14. fejezet (Az álarc felfedése)

II. rész

Feltépett sebek

14. fejezet

Az álarc felfedése

 

Szöul városközpontjában több neves, és sokcsillagos szálloda terült el. Egyik-másik teljesen beleolvadt a környező irodaházak közé, némelyek pedig igyekeztek kitűnni az egyhangú felhőkarcoló rengetegből. A belvárosban, a Jung-gu kerületben fekvő „The Shilla Seoul” szálloda egy igazi ötcsillagos luxusszálloda, amelynek külön bevásárlóközpontja, több étterme és egy teljes körű wellness részlege is van. Nemcsak koreai, hanem külföldi, elsősorban japán, amerikai és francia üzletemberek szálláshelyéül szolgált, de több turista is megfordult ezen falak között.

Yoona ennek a szállodának a parkolójába fordult be kocsijával Taeyang legnagyobb meglepetésére. Már a parkolóház nagyjából akkora lehetett, mint a börtönben az a közös tér, ahová mindig kiengedték őket délutánonként egy-két órácskára.

– Mit keresünk mi itt? – csúszott ki hangosan Taeyang tátva maradt száján.

– Itt lakunk. Ezt is Sunbae-nek köszönhetjük. Még mindig azt mondod, hogy nem érdemes követnünk az utasításait? – mondta fölényesen Yoona, miközben leállította a kocsi motorját, és kecsesen kiszállt a járgányból. A fiú ámulatba esve követte őt.

Amikor beléptek a szálloda fogadótermébe, a szemben lévő hatalmas recepciós pult felé igyekeztek. Taeyang még soha nem látott ehhez fogható színpompás gazdagságot, és el kellett ismernie, hogy a tíz évvel ezelőtti helyzetükhöz képest valóban felvitte Isten a dolgukat. Yoona bűbájos mosollyal lépett a fiatal recepciós hölgyhöz.

– Choi úr vendégei vagyunk. Kérek szépen egy kulcsot a szobájához, Im Yoona vagyok. Ő itt van? – kérdezte Yoona, mintha csak hazajárt volna erre a fantasztikus helyre.

A pult mögött álló lány kedvesen mosolyogva pillantott az előtte lévő monitorra, és kisvártatva meg is találta, hogy a Choi Siwon néven bejelentkezett vendégük a legfelső emeleten lévő lakosztályukban tartózkodik jelenleg. Gondosan előkereste a kulcsot, majd tájékoztatta a két jövevényt, hogy Siwon már várja őket.

Yoona és Taeyang ezután a lifthez siettek, amely szerencséjükre éppen a földszinten állt üresen. Miután Yoona megnyomta a legfelső szintet jelző gombot, becsukódott a liftajtó, és elindultak az ég felé. A lány a lehető legtermészetesebb módon nézett maga elé, majd egyszerre a börtöni divat szerint felruházkodott Taeyangra nézve így szólt:

– Most nézem csak, hogy vagy felöltözve. Majd találunk neked valami rendes ruházatot! – fintorogta, majd szándékosan nem nézett a fiúra.

– Mi a bajod a ruháimmal? – hördült fel mérgesen Taeyang.

– Felőlem... akkor rohadjon rád ez. De akkor ez volt az utolsó alkalom, hogy együtt utaztam veled! – szögezte le a lány, mire a lift hirtelen megállt, és a jelzőhangot követően kiléptek a legfelső szint folyosójára. Szinte azonnal megtalálták Siwon lakosztályát, ahová Yoona kopogás nélkül nyitott be.

A szoba társalgó részében Siwon és Shindong beszélgettek éppen, mikor felfigyeltek a két jövevényre. Shindong kissé mackós termete ellenére szöcskéket megirigylő gyorsasággal pattant fel a kanapéról, hogy üdvözölje rég nem látott barátját.

– Taeyang! Tesó! Örülök, hogy látlak végre! – ölelte meg a pompától még mindig kissé megszeppent Taeyangot.

Yoona szó nélkül ült le az egyik fotelbe, Siwon a helyén ülve méregette a tekintetével, miközben kezét a szájához emelve mélyült el gondolataiban.

– Jó látni téged, Taeyang! – üdvözölte végül barátját Siwon is, és mutatta neki, hogy foglaljon helyet.

– Mi a fene folyik itt? Megütöttétek a jackpotot? – nézett körbe a Bam haneul többi tagján Taeyang, miután mindannyian körbeülték a szoba közepén lévő nyugati típusú dohányzóasztalt.

– Yoona nem mesélte? A Sunbae fizeti ezt az egész mindent! Még a bárból is ingyen ihatunk! – vigyorgott Shindong, de Siwon csendre intette.

– Most, hogy végre te is itt vagy, megbeszélhetjük a továbbiakat. Amint azt tudod, a Sunbae azt szeretné, ha segítenénk neki a LeeTech vállalat ellehetetlenítésében – kezdte Siwon.

Taeyang erősen koncentrálva itta Siwon minden szavát, akire Shindong szintén úgy figyelt, mintha először hallaná a terv részleteit. Yoona ezalatt unott arckifejezéssel felvett egy magazint, és lapozgatni kezdte.

– Arról van szó, hogy a Sunbae nevében az én nevemen lévő fantomcég befektet a LeeTech vállalatba. Az üzleti együttműködés jegyében a LeeTech neve alatt támogatásokat szerzünk a többi nagyvállalattól egy marketingprojekthez. Amint minden jelentősebb vállalattól sikerül jelentős összeget kicsalnunk, a pénzt a fantomcégen keresztül kiszervezzük a Sunbae Seychelle-szigeteki offshore cégébe.

– Aki esetleg nem tudná, az offshore cégek olyanok, amelyeknek nem lehet visszakövetni a tulajdonosi viszonyait, és a cég jövedelmét a tulajdonosoknak úgynevezett osztalékként ki lehet venni adómentesen, vagy nagyon alacsony adókulccsal – szólt közbe fel sem nézve a magazinja mögül Yoona, mert látta, hogy Taeyang és Shindong kissé elveszítette a fonalat.

– Így van – vette vissza a szót Siwon. – A lényeg tehát, hogy a nagyvállalatoktól kicsalt pénzt kilopjuk a Sunbae-nek, és ezzel a marketingprojekt becsődöl. Az átvert vállalatok visszakövetelik a pénzüket, mire a LeeTech fizetésképtelenné válik, és végül csődöt kell jelentsen.

– Mi ebből a mi hasznunk? – tért a lényegre Taeyang, kissé előrehajolva, hogy még jobban hallja Siwont.

– A Sunbae annyi pénzt ad nekünk, hogy életünk végéig semmi gondunk nem lesz – válaszolta Siwon.

– De miért kell ebbe az off...izé cégbe kilopni a pénzt, mikor mi is zsebre tehetnénk? – értetlenkedett Shindong, mire Yoona dühösen ledobta az újságot, és annyira ráförmedt Shindongra, hogy a fiú még össze is rezzent.

– Te idióta! Ha meglépnénk ezzel a pénzzel, a szomszéd városba sem jutnánk! A Sunbae-nek ez a pénz nulla, de ha átvernénk, az biztos, hogy a föld alól is előkaparna minket, és megetetne a vaddisznóival! – tette karba kezeit a lány, és fejét rázva sóhajtott egy nagyot.

– Elég legyen! – szólalt fel határozottan Siwon, mire a többiek engedelmesen elhallgattak, egyedül Yoona puffogott Shindong értetlenségén. – Ma délelőtt Shindong kiderítette, hogy a LeeTech elnökének van egy húga – folytatta Siwon, de hanglejtésén érződött, hogy inkább el akarja terelni a szót.

– Nocsak! Na, és jó csaj? – csillant fel Taeyang szeme, de Shindong közbekiabált:

– El a kezekkel! Én láttam meg először!

– Jól van na! – tette fel a kezeit Taeyang, majd huncut mosollyal hozzátette – Félsz, hogy az én testem kellene neki, a te hájas valagad helyett, mi?

– Taeyang, neked más feladatot szánok, te nekem fogsz segíteni! A LeeTech elnökének húgát, hogy is hívják? Choa! Na szóval Choa-t Shindong fogja figyelni, hátha előnyt tudunk kovácsolni ebből – zárta le a vitát Siwon.

– Akkor már csak egy dolgot szeretnék tudni! – törte meg a pillanatnyi csendet Taeyang. – A Sunbae-nek mi haszna vagy előnye származik abból, ha a LeeTech vállalat csődbe kerül, és miért pont ezt a céget szemelte ki magának?

Ekkor váratlanul kinyílt az ajtó, és egy Siwonékkal nagyjából egyidős, elegánsan öltözött srác lépett be a szobába.

– Taeyang, azt neked nem kell tudnod még. Ez egyelőre maradjon az én titkom – mondta a fiú, akire mindenki meglepetten nézett fel a helyéről.

A helyiségben egy pillanatra halotti csend támadt. Talán még a rovarok is abbahagyták a repülést, hogy szemügyre vehessék a határozott fellépésű idegent, aki váratlanul betoppant a szobába. A fiatal fiú nem lehetett több huszonöt-huszonhat évesnél, a hajviselete ápolt, az öltönye igényes, és szemmel láthatóan a legdrágább márkájúak egyike volt. Kerek formájú szemüveget viselt, ami egyszerre kölcsönzött arcának kisfiús és komoly karizmát is.

– Ki a franc vagy te, hogy csak úgy hívatlanul beállítasz ide? Én honnan tudod, ki vagyok? Kihallgattál minket? – kiabálta Taeyang, és felugrott, hogy elkapja a titokzatos idegen grabancát, aki azonban vékonyabb termete ellenére elképesztő pontossággal kibillentette a nálánál nagyobb darab Taeyangot az egyensúlyából, aki így egy hatalmasat zakózott a padlón.

– Nem csalódtam benned, még mindig heves a vérmérsékleted – közölte félelmetesen higgadt hangnemben az idegen, és megigazította az előbbi mozdulattól félrecsúszott nyakkendőjét.

– S...Sunbae? – kérdezte bátortalanul hunyorítva Yoona, miközben a szemüveges srácot méregette. Erre a többiek, még a földön fekvő Taeyang is meglepetten előbb Yoonára, majd az idegenre néztek, aki az előbbi higgadtságát megőrizve így szólt:

– Bizony, Yoona, én vagyok az. Te megismerted a hangom. Siwon, Shindong... örülök, hogy végre találkoztunk ennyi év után! – biccentett a másik két fiú felé a Sunbae, majd leült Taeyang üresen maradt helyére, egyik lábát a másikra téve, és láthatóan várta a kérdéseket.

– Sunbae... minek köszönhetjük a látogatásod, és azt, hogy felfedted magad? De ne haragudj meg, valahogy idősebbnek képzeltelek... – kezdte Siwon.

– Sajnos korábban nem fedhettem fel magam még előttetek sem, de most, hogy elkezdtük az akciót, úgy gondoltam, megérdemlitek, hogy tudjátok, ki is vagyok valójában – válaszolta a Sunbae.

Taeyang végre felkelt a padlóról, és felemelt hangon mutatott az idegenre:

– Én nem bízom benned! Sunbae? Persze... egy taknyos kölyök vagy, semmi több! Ha nem csúszom meg az előbb, kitörtem volna a nyakadat is!

A Sunbae arca szinte meg sem rezzent, láthatóan nem ijedt meg Taeyang kiabálásától. Mikor mindenki ránézett a többiek közül, így szólt:

– Igazad van, hagyjuk a Sunbae-t végre! A nevem Henry Lau. Mostantól fogva viszont mindannyian azt csináljátok, amit mondok! Lássunk hozzá a LeeTech vállalat kifosztásához!

II. rész - 13. fejezet (Édes keserűség)

II. rész

Feltépett sebek

13. fejezet

Édes keserűség

Szöul belvárosa nemcsak éjjel, hanem napközben is élettől nyüzsögve virágzott. A reggeli esőnek nyoma sem volt, csupán az úttesten és a járdán itt-ott megmaradt tócsák árulkodtak a korábbi csapadékról. Az időjárás kellemes volt, az üzletek tömve voltak emberekkel.

Miután Onew elengedte Taeyeont a munkából, Tiffany könnyedén meggyőzte a főnököt, hogy Seohyun és ő kísérhessék haza. Tiffany azonban úgy gondolta, Taeyeonnak (és szerinte Seohyunnak is) jót tenne egy vásárlással, süti evéssel és szórakozással eltöltött nap a szobában kuksolás helyett. Tae eleinte még a Siwonnal való találkozás sokkhatása alatt volt, de Fany gondoskodott arról, hogy ne maradjon ideje egyik lánynak sem a gondolataiba merülni.

– El nem tudom képzelni, ez a sok ember mit keres ilyenkor az utcán! Senki sem dolgozik? Mi lesz így a gazdasággal? – nézett körbe felháborodottan Tiffany.

– Nem kellene mégis inkább hazakísérni Taeyeont, majd visszamennünk az irodába? – szólalt meg szinte suttogva Seohyun, mire Fany egyik karjával Taeyeonba, másikkal pedig Seohyunba karolva vezette a többieket tovább.

– Seobaby! Csak egy napra próbálj meg elszakadni a munkától! – válaszolta kedvesen, de határozottan Tiffany, mire Taeyeon kuncogni kezdett. – Mit nevetsz? – kérdezte egyből Fany, mire Seo is kíváncsian fürkészte az egyre ízesebben nevető Taeyeont.

– Hogy szólítottad Seohyunt? Seobaby? – nevette Tae, mire Seo fülig vörösödve nézett maga elé.

– Akit megszeretek, azoknak adok egy becenevet. Tudom, még csak most találkoztunk, de mindketten nagyon szimpatikusak vagytok nekem! Taeyeon... Tae... Taengoo! – kacsintott Tiffany, majd mindhárman hangos nevetésbe kezdtek.

A három lány éppen egy külföldi kávézó mellett haladt el, mikor Tiffany örömében ugrálni és tapsolni kezdett, mikor meglátta a helyiség bejáratát.

– Jaj, lányok! Ide muszáj bemennünk, isteni finom amerikai süteményeik vannak! Az ex-pasimmal csomószor jártunk ide... mekkora egy szemét gazember volt az a disznó! – ráncolta végül össze a szemöldökét Tiffany, de egy pillanat múlva már újra mosolygott, és szinte behúzta magával a másik két lányt a kávéházba.

– Ami azt illeti, én nem igazán szoktam ilyesmit enni, jobban szeretem a koreai ételeket... – akadékoskodott Tae, de Tiffany ellentmondást nem tűrően tuszkolta tovább őt. Seohyun nem mert ellenkezni.

– Szó sem lehet róla, hogy itt ne együnk valami finomságot! A vendégeim vagytok, válasszatok valamit! – mutatott Tiffany az üvegpultban sorakozó gusztusos cukrászkölteményekre.

A lányok nyálukat csorgatva szemezgettek a finomságok között, Tiffany kiválasztotta a kedvenc édességét, amiről nemcsak Tae és Seo, hanem a két kiszolgáló lány, illetve a mögöttük sorban álló vendégek is megtudták tőle, hogy azt még az egyik ex-pasijának (aki mellesleg amerikai) a nővére készítette el neki először, de nem volt közel sem olyan finom, mint ebben a kávézóban. Taeyeon is választott magának egy számára szimpatikus süteményt, majd mindenki meglepetésére Seohyun három sütit és egy amerikai tejszínhabos cappucinot is rendelt magának, amitől még Tiffany szája is tátva maradt. Amikor leültek, Seo a tőle már megszokott szégyenlősséggel fülig vörösödve vont vállat:

– Én imádom a süteményeket... és természetesen én fogok fizetni! – tette hozzá pironkodva.

Tae és Tiffany felettébb mulatságosnak találta, hogy a csendes és visszahúzódó Seohyunnak az édességek a gyengéi. Hamarosan kihozták a rendelt édességeket, illetve Seo capuccinoját, majd mindhárman falatozni kezdtek.

– Hmm, ez isteni... – mondta áhítattal Tiffany, majd felülkerekedett kíváncsisága, és megkérdezte, ami már elindulásuk óta fúrta az oldalát. – Taengoo, mitől lettél rosszul? Nem hiszem, hogy a főnök mondott valamit neked... mi történt?

Taeyeon lassan letette a süteményes villát, és mosolyt erőltetve magára, de mégis szomorú hangon válaszolt:

– Nem, Onew a legrendesebb ember a világon, nem tett semmi rosszat. Csak tudjátok, találkoztam valakivel, akire nagyon nem számítottam itt és most. Ez viselt meg egy kicsit, de már jól vagyok! – tette hozzá nem túl meggyőzően, végigsimítva az arcán lévő heget.

– Fogadjunk, hogy egy szemét pasi miatt van ez az egész! El sem hinnétek, hogy milyen sokáig próbálkoztam megtalálni az igazit... volt egy modell srác... Istenem, micsoda teste volt! Aztán volt egy amerikai autóversenyző, volt egy focista, egy híres basszusgitáros, akit nem neveznék meg, akkor volt egy testépítő... nos igen, nála nem volt nagy a gond, ha értitek, miről beszélek... – mondta vicces fintorral az arcán Tiffany, és közben ujjaival mutatta, hogy az utóbbi úrnak nem minden testrésze volt a legideálisabb, mire Seohyun vörösebb lett, mint a kínai zászló, de még Tae is zavarba jött. – Legutóbb pedig egy tűzoltó. Mindegyik csak magával volt elfoglalva, de arra volt merszük, hogy megcsaljanak engem! Minden pasi egy szemét! – nyugtázta végül Tiffany.

– Nem lehet, hogy csak azért mondod ezt, mert hasonló típusú srácokkal randiztál? – kérdezte tele szájjal Seohyun.

– Hogy érted ezt? Most mondtam, kikkel jártam eddig, mindegyik más volt... Bár az autóversenyzőnek és a focistának talán ugyanolyan formájú volt a feneke... – gondolkodott el komolyan Tiffany, és ettől a másik két lány ismét nevetni kezdett.

Ekkor figyeltek fel két lányra, akik a pultnál hezitáltak. Egyikük elegánsan csinos kosztümben volt, hosszú ébenfekete haját kibontva viselte, és látszott rajta, hogy igazán elit környezetben nőtt fel. A vele lévő fiatalabb lány viszont szedett-vetett ruhákat viselt, Tiffany egyből megállapította, hogy a cseresznyepiros bő, csipkés szoknyája nem illik a zöld felsőjéhez, illetve a rikító kék bakancsától szinte hányingere lett. Ehhez jött ráadásul a hajviselete...

– Nézzétek már azt a két csajt! – mutatott Tiffany a pult felé, egy pillanat alatt végigmérve őket. – A fekete hajú lánynak kell a cipője! A kislány viszont nagyon gáz! Az a dupla copf...

Tae és Seo feltűnés nélkül fordult a pult felé, és figyelni kezdték a két lányt.

– Azt mondtad, vehetek egy csokis sütit! – hisztizett durcásan a dupla copfot viselő lány.

– Yeri! Teljesen kihozol a sodromból! Ne akard, hogy itt mindenki előtt felpofozzalak! Válassz valami olcsóbbat, és menjünk végre! – mondta a kosztümöt viselő fekete hajú lány, aki nem volt más, mint Krystal.

Yeri szikrázó szemekkel nézett Krystalra, majd kiválasztott egy olcsóbb édességet Krystal legnagyobb megelégedésére. A szoknyája zsebéből előhúzta a vagyonát, ami némi aprópénz volt, de szerencsétlenségére két-három érme kiesett a kezéből, amelyek szétgurultak a padlón. Az egyik éppen Taeyeon cipőjének ütközve állt meg. Tae lehajolt, hogy felvegye a pénzt, de kezei nekiütköztek Yeri kezéhez.

– Bocsánat! – hajolt meg illedelmesen Yeri, ijedt arcot vágva, de Tae kedves mosolya megnyugtatta, és ő is viszonozta a mosolyt.

– Hogy hívnak? – kérdezte Tae.

– Yeri... – válaszolta büszkén a lány.

–  Ő a nővéred? – biccentett a fejével az éppen a pultnál fizető Krystal felé Taeyeon.

– Nem, dehogyis! – nevetett fel Yeri. – Még csak az kellene! Ő csak egy gonosz boszorka, aki ráakaszkodott az én Oppámra!

A három lány felnevetett Yeri utolsó mondatán, és Tiffany nem bírta ki, hogy ne adjon neki valami hasznos tanácsot:

– Akkor azt javaslom kislány, mindent bele! Legyél egy kicsit nőiesebb, öltözz fel szépen, csináltasd meg a frizurád, és viselkedj úgy, hogy felfigyeljen rád az a fiú! – mondta Fany, megpecsételve egy biztató kacsintással.

– Ne is hallgass a nénire! – szólt közbe váratlanul Seohyun. – Legyél önmagad, hidd el, a személyiségeddel sokkal jobban meg tudod fogni azt a fiút. Ha te így érzed jól magad, ne változtass magadon, ha tetszel annak a srácnak, úgyis felfigyel majd rád!

Yeri meghajolva megköszönte a tanácsokat, majd búcsúzóul Taeyeonra mosolygott, és visszament Krystalhoz, aki éppen kifizette a lány sütijét.

– Mondtam, hogy ne állj szóba senkivel! Jaj, a sírba teszel te lány, de én előbb lőlek le majd! – nézett fel az égiek segítségében reménykedve Krystal.

– Most én akarok Oppa mellé ülni az autóban! – mutatott Yeri a kávézó előtt parkoló kocsira, amelynek a volánja mögött Zelo várakozott a két lányra.

– Szó sem lehet róla! Megmondtam, hogy a hátsó ülésen húzd meg magad, vagy nem jöhetsz velünk sehová! Fogd be a szád, és edd meg a süteményed! – nyomta Yeri kezébe Krystal az édességet, majd kiléptek a kávézóból.

Taeyeon tekintete óvva kísérte végig Yerit, aki felébresztette benne az idősebb testvéri és az anyai ösztöneit is. Látta, ahogy beszáll a bejárat előtt parkoló autóba, és Krystal elfoglalja helyét az anyósülésen. Ekkor látta meg a volán mögött ülő fiút, de arcát csak egy pillanatra figyelhette meg, mert szinte azonnal elindultak. Tae pupillái egyszerre a tízszeresére nőttek, és azonnal felpattant a helyéről Fany és Seo legnagyobb meglepetésére, majd a bejárat felé rohant. Amikor kiért az utcára, Yeriék autója már beleveszett a szöuli forgalomba. Tae kétségbeesetten körbenézett, és kezeit a szívéhez emelve ezt suttogta:

– Zelo...