II. rész - 11. fejezet (A hála rabláncai)

II. rész

Feltépett sebek

11. fejezet

A hála rabláncai

Taeyang két hosszú éve várt erre a napra. A mai reggel is ugyanúgy kezdődött, mint általában a többi, mióta a szöuli fegyház lakója volt. Hajnalban ébresztették, majd néhány perce volt átöltözni, mielőtt bilincsbe verve, két fegyőr kíséretében az étkezdébe vitték, ahol elfogyaszthatta a napi moslékadagjának reggelinek hívott részét. Ezúttal azonban a nap sugarai erősebben világították meg a termet, az étel is ízletesebb volt, mint lenni szokott. Ez a szabadság fénye, és a szabadulás íze volt Taeyang számára. A habzsolva elfogyasztott reggelijét követően az őrök viszont nem a cellájába, hanem az adminisztrációs irodába kísérték, ahol röpke másfél óra alatt el is végezték a szabadon bocsátásához szükséges papírmunkát.

Amikor Taeyang bekerült a börtönbe, a nála lévő személyes tárgyakat egy dobozba tették, gondosan feljegyezve annak tartalmát. Most, hogy megszabadul az épület vendégszeretetétől, visszakaphatta őket, miután a cseppet sem rokonszenves kinézetű, bibircsókos orrú, kissé elhízott hölgy egyesével ledobálta elé azokat az asztalra.

– Azt mondja, hogy... egy tárca – kezdte el egyesével kihajigálni a cuccokat a dobozból a hölgy elképesztően unott és flegma módon –, egy kulcscsomó... egy használt mozijegy... „Szerelmünk lapjai?” – mérte végig a rákvörös Taeyangot a rendőrnő.

– Most mit néz így? Az egy tök jó film! – vette ki a nő kezéből a jegyet Taeyang, aki szemeit forgatva folytatta.

– Akkor van itt még egy zsebkés, egy napszemüveg, egy ilyen izé... jojó, és végül egy... – itt a nő felhúzta a szemöldökét, és csak undorodva ledobta a fiú elé, amit talált.

– Csókolom, az egy koton... gumióvszer... tetszik tudni, mire való? Elég szomorú, hogy most így két év után még magával is használnám!

– Kussolsz, te szemétláda! Akarsz még valamit? – ordított a palacsintaszájú hölgy kétszázas vérnyomással.

– A kifizetetlen parkoló céduláimat kihagyta a felsorolásból! Nincsenek ott véletlenül? – vigyorgott vissza Taeyang, de a sértett rendőrnő csak dühösen intett a magukban kuncogó őröknek, hogy hordják el a szeme elől ezt a pimasz frátert.

Amikor Taeyang végre kijutott a börtön falain, első dolga volt, hogy a város szmogos levegőjével teleszippantsa tüdejét, és mosolyogva nyugtázta, hogy végre szabad lett. Ekkor vett észre a fegyház bejáratától nem messze álló ezüstszínű sport cabriot. Csalódottan fújtatott egyet, majd az autóhoz ballagott, és beszállt az anyósülésre.

– Yoona, te mit keresel itt? – kérdezte Taeyang, anélkül, hogy bármelyikük is a másikra nézett volna.

– Örülj, hogy nem gyalog kell bemenned a városba! – válaszolta Yoona, mereven nézve a szélvédőt, és közben a kormányt szorongatta.

– Hol van Siwon? Miért nem ő jött el? – kíváncsiskodott Taeyang, és csak most fordult a lány felé.

– Sunbae más feladatot adott neki, most nem tudott eljönni. Hidd el, nekem is lenne annál jobb programom, mint hogy egy ilyen idiótát furikázzak – fintorgott Yoona, és még mindig maga elé bámult.

– Remek... már megint Sunbae! Hogy bízhattok egy olyan pasasban, aki még a nevét sem árulta el, és sosem mutatta meg magát? – fújtatott Taeyang.

– Bíznod kell benne, te is sokkal tartozol neki, ne felejtsd el! Vagy szeretnél visszamenni a celládba? – fordult végre a fiú felé felhúzott szemöldökkel, gúnyosan Yoona.

– Én csak Siwonban bízom... ha ő azt mondja, kövessük ennek a Sunbae-nek az utasításait, akkor azt fogom tenni. Viszont az első adandó alkalommal rá fogom venni őt, hogy hagyjuk ezt a csávót a mocskos terveivel együtt! – tette karba kezeit Taeyang.

– Hálátlan szemét vagy! – rivallt rá Yoona a duzzogó Taeyangra. – Tíz éve ő volt az, aki megmentett bennünket a börtöntől, vagy a javítóintézettől, ami még talán annál is rosszabb! Veled ellentétben Siwon fel tudja fogni ésszel, hogy egy ilyen befolyásos embert, mint a Sunbae, nem verhetünk csak úgy át büntetlenül! Azt is neki köszönheted, hogy a kis magánakciód után csak két évig kellett itt rohadnod! Ez rohadtul ne felejtsd el, az adósa vagy, csakúgy, mint mi! – fejezte be Yoona.

– Az biztos, hogy még egyszer nem akarok ide visszakerülni! Segíteni fogok, de szemmel tartom majd ezt a Sunbae-t, és téged is, Yoona! Benned sem bízom! – mutatott a lányra komoly arckifejezéssel Taeyang, mire Yoona gúnyos kacagásba kezdett.

– Érdekel is engem! Ha csak egy kicsivel több eszed van, mint amennyi látszik rajtad, akkor eszed ágában sem lesz keresztbe tenni sem Sunbae-nek, sem pedig nekem, mert akkor vissza fogod sírni az elmúlt két évet, azt garantálom! – fejezte be szinte félelmetes hangon Yoona, és beindította a kocsit.

– Tehát elkezdődött a LeeTech vállalat elleni akció! – dünnyögte csak úgy magának Taeyang, mire Yoona csak némán bólintott egyet, és elindultak a városközpont felé.

Eközben a LeeTech vállalat irodaházában Onew sikeresen igazolta, hogy Way és Choa jogosult az épület előtti parkolásra, és a lányokat, pontosabban Way-t csak azért büntette meg a rendőr, mert iratok nélkül vezetett. Az ikrek így is hálásak voltak kedvenc Oppájuknak, és sietve távoztak is, mielőtt újabb bajba kerültek volna. Onew dolga végeztével a bejárat felé indult, ahol összefutott az éppen távozni készülő Siwonnal és Shindonggal.

– Máris elmennek? – kérdezte önkéntelenül is Onew, tágra nyitott szemekkel.

– Sajnálom, de közbejött egy váratlan esemény. Ne aggódjon, a megbízóm ajánlata sziklaszilárd alapokon nyugszik. Hamarosan újra fel fogjuk keresni a további részletek miatt – mondta Siwon diplomatikusan.

– Rendben! – mosolygott Onew. – Akkor a viszontlátásra! – köszönt el illedelmesen meghajolva, majd Siwon és Shindong is ugyanígy tett. Onew már éppen belépett volna a bejárati ajtón, mikor pár lépés távolságból Siwon még utána szólt.

– Ja, igen... lenne itt még valami! Szeretném, ha az a kolléganője foglalkozna a projektünkkel, akit behívott az irodájába. Mindössze ez lenne a kérésem.

Onew-nak eszébe jutott Taeyeon furcsán ijedt tekintete, amikor meglátta Siwont, de kénytelen volt most azonnal válaszolni, ezért gyanakvó, de mégis kedves arccal válaszolt.

–  Természetesen, ez megoldható.

Siwon és Shindong ezután ismét meghajoltak, majd beszálltak az autójukba, és elhajtottak, Onew pedig a lifttel visszament a legfelső emeletre.

Jiyeon haláli nyugalommal fogadta Onew-t, aki szinte érezte a levegőben, hogy történt valami, amíg távol volt.

– Mi ez a nyüzsgés, ami kihallatszik a menedzseri irodából? – mutatott Taeyeonék szobája felé Onew.

Jiyeon még mindig a körmét reszelgette, és rezzenéstelen arccal válaszolt:

– Az új lány... hogy is hívják? Tiffany! Szóval Tiffany sikoltozott, és segítségért kiabált az előbb, mert a mosdóban rátalált a kis kedvencedre, aki elájult.

– Micsoda? – kiáltott fel aggódóan Onew.

– Ugyan már! – cuppogta Jiyeon nagyokat sóhajtva. – Semmi baja, szerintem csak a szokásos színjátéka, hogy figyeljenek rá. Nem is akarta, hogy orvost hívjunk, benn van az irodájában! – biccentett érdektelenül Jiyeon Taeyeonék szobája felé, mire Onew izgatottan szaladt oda, és kopogás nélkül benyitott a lányokhoz.

– Taeyeon! Jól vagy? Azt hallottam, elájultál! Hívok egy orvost! – mondta szinte kiabálva Onew.

– Semmi baj, jól vagyok. Csak egy kis rosszullét, semmi több... – válaszolta sápadtan Tae, mosolyt erőltetve arcára, miközben körülötte téblábolt Seo és Tiffany is.

– Azonnal menj haza, és pihenj! Szólok valakinek, hogy kísérjen haza! Este pedig hívj fel, hogy jobban vagy-e már! – utasította a lányt Onew, majd zavarba jött, mikor Tiffany és Seohyun csodálkozva nézett rá, és inkább jobbnak látta, ha szépen kimegy innen, és becsukta az ajtót.

Ahogy a három lány magára maradt, Tiffany huncut mosollyal fordult Tae felé.

– Úgy látom, a főnök fülig szerelmes beléd! – kacsintott Fany.

– Ugyan már, badarság! – szeppent meg Taeyeon. – Csak nagyon régóta ismerem, és pusztán aggódik miattam.

– Hidd el, csajszi, én teljes pontossággal meg tudom állapítani az ilyesmit, ehhez nagyon értek! – nevetett Tiffany. – Seo és én majd hazakísérünk, rendben van? A főnök ezek után, hogy így zavarba jött előttünk, úgy is elenged, és hogy jobban legyél, csapunk egy ismerkedős napot, persze, csak ha jobban érzed magad!

Taeyeon zavarában egyetértően bólintott egyet, majd engedett a túlerőnek, és felvette a táskáját, hogy indulhatnak.

–  Gyere te is, csajszikám! – intett már az ajtóból Tiffany Seohyunnak, aki szintén elmosolyodott, és miután gondosan elpakolta a táskájába James-t, a lányok után sietett.