I. rész - 2. fejezet ("Bam haneul")

I. rész

Tíz évvel ezelőtt

2. fejezet

"Bam haneul"

A „Bam haneul” annak a bandának az elnevezése volt, amelynek Taeyeon és Yoona is tagjai voltak. A név jelentése „éjszakai égbolt”, amelyet a csoport vezére, a karizmatikus Siwon talált ki, utalva arra, hogy a kis bűnszövetkezet elsősorban kisebb, általában éjjel elkövetett betörésekkel szerzett hírnevet magának a bűnbandák között.

Siwon sosem ismerte a szüleit, még csecsemőként találták őt egy árvaház előtt, ahol már egészen kiskora óta kiemelkedett társai közül éles eszével, eltökéltségével és kitartásával. Ott ismerte meg Taeyang-ot és Shindong-ot, akikből a legjobb barátai váltak az évek során. Amikor kikerültek az árvaházból, mindhárman jól tudták, hogy csakis egymásra számíthatnak, ha életben akarnak maradni család, pénz és lakóhely nélkül. Siwon mindig úgy tervezte meg a betöréseket, hogy senkinek ne eshessen bántódása, és csak annyival rövidítsék meg a kiszemelt célpontot, amennyivel okvetlenül szükséges. A mai napon ezúttal viszont a kikötő egy másik raktárját tervezték kirámolni, amelyhez hasonló feladattal még nem próbálkoztak korábban.

Amikor Taeyeon kijött a mosdóból, a raktárépület hatalmas helyisége tárult szemei elé, ahol születendő gyermeke apja éppen az utolsó eligazítások egyikét tartotta.

− Shindong, a te feladatod a szokásos lesz. A furgonban indulásra készen vársz bennünket, és amikor végeztünk a pakolással, feltűnésmentesen eltűnünk a környékről. Ha egy járőr arra téved, tudod, mit kell tenned! – nézett Siwon határozottan Shindongra, akinek az arckifejezése arról árulkodott, hogy hihetetlenül unja már a sokadik megbeszélést.

− Jaj, hányszor kell még elismételnünk? – fakadt ki Shindong, miközben egy lomtalanításról összeguberált, szakadt foteljében fetrengve egy jojóval játszott, de Siwon dühös tekintetétől a játékot abbahagyva felült, és így folytatta – Vagyis... az a dolgom, hogy várjam Taeyangot és Yoonát a cuccokkal. Ha valaki arra jön, teszek egy kört a város irányába normál tempóban, majd tíz perc múlva észrevétlenül visszamegyek a helyemre.

− Ez olyan igazságtalanság! Miért mindig ő a sofőr? Én is akarok vezetni! – bosszankodott Taeyang, aki egy ládán ülve épp egy fadarabot farigcsált a bicskájával.

− Elég legyen! – emelte fel a hangját kissé Siwon – Ezúttal nem hibázhatunk, éppen elég lesz, hogy robbantanunk is kell majd!

− Jól van, na... – dünnyögte Taeyang – De ha a főszakács úr egy kicsit leadna a hasából, akkor nem mindig ő lenne, aki a kocsiban várja a többieket... – biccentett a fejével Shindong valóban méretes úszógumija felé.

− Tudd meg, alig eszem valamit! – mentegetőzött Shindong sértődötten, majd mikor észrevette a közéjük érkező Taeyeont, rámutatott – Tegnap is odaadtam Taeyeonnak a fél kajámat! Lassan akkora pocakja lesz, mint nekem! – vigyorgott Shindong, mire mindhárom fiú a teljesen elvörösödött Taeyeonra nézett.

− Hagyjátok már békén! – förmedt rá ismét a két fiúra Siwon, miközben hátulról átölelte barátnőjét – Szerintem az ő pocija kifejezetten aranyos! – puszilta meg Tae-t, aki ettől elmosolyodott.

− Oppa, mikor indulunk? – kérdezte Taeyeon.

− Amint Yoona is elkészül! – válaszolta Siwon – Úgyhogy srácok, szedjétek össze magatokat, a Bam haneul ma újra le fog csapni!

Shindong és Taeyang erre felpattantak, és lázas készülődésbe kezdtek, hiszen még rengeteg dolgot el kell intézniük az éjjeli akcióhoz.

Taeyeon még mindig Siwon karjaiban volt, és kezeivel Siwon kezeibe kapaszkodott. Ekkor csatlakozott hozzájuk a mosdóból kijövő Yoona is, aki megpróbálta leplezni zaklatottságát, amikor meglátta a kedvesen enyelgő párocskát. Zavarában inkább úgy döntött, kérdez valamit, nehogy észrevegyék, hogy mennyire feldúlt.

−  Nem lesz gond a dinamittal? – kérdezte végül, maga sem tudja miért, talán, mert ezzel a kérdéssel elterelheti Siwon figyelmét Taeyeonról. Úgy tűnt, sikerrel járt, mert Siwon elengedte Tae-t, és az egyik raklapon lévő robbanóanyaghoz sétált.

− Minden rendben lesz. A széfet csak így tudjuk majd kinyitni. A lényeg, hogy amíg Taeyang a kocsinál rámolja a többi cuccot, ti, lányok ne gyertek fel az emeletre, amíg nem robbantom fel ezt a kicsikét! – mondta el sokadjára Siwon a tervet, miközben a kezébe vette a most még ártalmatlannak tűnő dinamitokat.

− Oppa, nekem ez nem tetszik. Nem lehetne csak a gépeket elvinni? Hagyjuk a széfet, a robbantás hangos lesz.... – mondta Taeyeon, de Yoona közbeszólt.

− A széfben annyi pénz lehet, amivel már új életet kezdhetünk Szöulban! A ma este után így is, úgy is itt kell hagyjuk végre ezt a lepratelepet! – nézett szét Yoona undorral a valóban nem túl igényesen berendezett helyiségen.

− Yoonának igaza van, szívem! – helyeselt Siwon is – A mai este után lesz elég pénzünk, hogy eltűnjünk innen!

− Jól van, csak nekem valamiért rossz előérzetem van ezzel a robbantással kapcsolatban, hogy nem fog minden simán menni... Hagyjuk, biztosan csak én aggódom túl! – mosolyodott el Tae – Inkább felhívom Zelot, hogy el ne felejtse, hogy estig ne jöjjön haza – fejezte be, majd kicsit távolabb lépett, hogy nyugodtan beszélhessen testvérével, kettesben hagyva Siwont és Yoonát.

− Annyira szeretem benne, hogy így gondoskodik Zeloról! – mondta hirtelen Siwon, miközben szerelmes pillantásaival Taeyeont figyelte.

− Biztosan jó anya is lenne belőle – válaszolta Yoona, nem minden hátsó szándék nélkül.

− Micsoda? Persze... – nevetett fel Siwon – De az még odébb van! Igaz is... te miért nem szerzel magadnak egy barátot? Csinos és okos lány vagy, szerintem bárkit megkaphatnál...

− Gondolod? – nyitotta nagyra szemeit Yoona.

− Hogyne! Itt van például Taeyang és Shindong... szerintem mindkettőjük a mennybe menne, ha a barátnőjük lennél! – mutatott a két fiúra Siwon, akik a raktár másik végében épp azzal szórakoztak a készülődés alatt, hogy Taeyang próbálta meggyújtani Shindong szellentését.

− Ugye most csak viccelsz? – fintorodott el Yoona.

− Elismerem, most ez nem a megfelelő szitu erre – vakarta meg a fejét Siwon, és a két fiú felé indult, hogy ismét letolja őket, hogy miért nem haladnak a dolgukkal.

Mikor Yoona egyedül maradt, vágyakozóan nézett Siwon után, és talán még félhangosan ki is mondta, amit gondolt:

− Én téged akarlak megkapni... – ahogy ezt kimondta, sóhajtott egy nagyot, és tekintete a dinamitra tévedt – ...és meg is foglak!

I. rész - 1. fejezet (A leányanya)

I. rész
Tíz évvel ezelőtt


1. fejezet

A leányanya

Tíz évvel ezelőtt Incshon kikötője merőben más képet mutatott a mainál. Korea egyik legnagyobb tengeri kikötővárosa akkoriban számos hajléktalannak, illetve bandákba tömörülő suhancnak nyújtott menedéket. A használaton kívüli, ramaty állapotban lévő raktárépületeket egy-egy ilyen fiatalokból álló, általában öt-hattagú banda használta amolyan főhadiszállásként, ahol az éppen következő betörést tervelték ki, s később a zsákmányt is itt rejtették el. A rendőrség olykor razziát tartott a környéken, de idővel mindig visszatértek a nagyrészt árvaházban vagy sanyarú sorsú családban nevelkedett fiatalok, akiknek nem volt máshová hazamenniük.

A kikötő melletti konténerek és a part menti raktárhelyiségek falait teljesen átjárta a mindenütt terjengő halbűz, és az állandó erős szél által halomba épített szemét savanykásan rothadó szaga. A halászok által kifogott halak és a hátrahagyott hulladékok a feketefarkú sirályok számára valóságos kincsesbányát nyújtottak, szinte nem volt olyan napszak, mikor ne találkozhattunk volna néhány tucat madárral a kikötőben a munkások legnagyobb elővigyázatossága ellenére.

A kora reggeli napsugarak épphogy megvilágították az egyik raktárépület kosztól beszürkült keskeny ablakát, melynek a párkányán landolt az egyik magára maradt sirály, és kíváncsian bekukucskált az ablak egyetlen átlátszó részén. Az ablak mögött, a raktárépület belsejében a tizenhat éves Taeyeon épp a mosdóban, a lehajtott WC-fedélen ücsörögve, izgatottan várta a terhességi tesztje eredményét.

− Mi lesz már? – mondta ki hangosan, amire gondolt. Idegességében előre-hátra ingott, az ülőke fedele csak azért nem mozgósodott ki, mert csontsoványra fogyott teste alig jelentett terhelést neki. Az éles szemű megfigyelők azonban észrevehették, hogy a lány hasa egy leheletnyit jobban észrevehető, mint ahogyan az arányos lenne testének többi részéhez. A teszttel bizonyosságot akart szerezni, hogy például a váratlan rosszullétei, a furcsán megváltozott és némileg megnövekedett étvágya nem véletlenül alakultak ki az utóbbi időben.

Az eredményre mindössze pár percet kellett várni, azonban Tae szemei előtt azonban ezalatt lepergett eddigi élete. Igyekezett magában felidézni szülei arcát, akiket egy gyárban történt balesetben veszített el néhány évvel ezelőtt. Soha nem fogja elfelejteni azt a napot, amikor utoljára látta őket. Aznap reggel édesanyjával összevesztek azon, hogy akkor is neki kellett Zelot, a nála hét évvel fiatalabb öccsét óvodába kísérnie. Akárhogy erőlködött, képtelen volt felidézni szülei arcát, de az utolsó mondat, amit édesanyjának mondott, örökre a szívébe égett: „Nincs szükségem rád!”

− Anya... bárcsak itt lennél most velem... – sírta el magát Taeyeon, miközben a tesztet a szívéhez szorította. Ekkor valaki kopogni kezdett a mosdó ajtaján.

− Ki van benn? Shindong, ha te ülsz benn már egy órája, inkább ki se gyere, mert nem teszed zsebre, amit tőlem kapsz! Mások is szeretnének WC-re menni! – kiabálta egy fiatal női hang. Taeyeon szemei ösztönösen felcsillantak a hang hallatán, letette a tesztet a mosdókagylóra, majd kinyitotta a belülről bezárt ajtót.

− Yoona! – fogta meg a lány karját, és szinte szó szerint berántotta a mellékhelyiségbe – Úgy örülök neki, hogy itt vagy! – nézett segélykérő tekintettel a meglepett, nagyjából vele egyidős lányra.

− Mit is mondjak, Unnie... ez kedves – nevetett Yoona – Viszont én most egyedül szeretnék lenni, ha nem bánod! – kacagta el magát, és kiszabadította magát Tae kezéből.

− Megtennél nekem valamit? Megnéznéd ezt? Nekem nincs hozzá bátorságom.... – mondta Taeyeon, és mielőtt választ kaphatott volna, a mosdókagylón lévő tesztre mutatott.

A lány azonnal megértette, miről van szó, majd meglepett tekintettel nézett hol a tesztre, hol Taeyeonra. Pár másodpercnyi hatásszünetet követően szólalt csak meg, némi idegességgel a hangjában:

− Unnie... te vagy a legjobb barátnőm, és jót akarok neked. Csak nem gondolod, hogy ha pozitív lesz az eredmény, megtarthatod a gyereket?

Taeyeon nem szólt semmit, amiből Yoona sejtette a választ, ezért inkább a kíváncsiságától hajtva megnézte az eredményt.

− Figyelj, én nem tudom, hogy ez hogy működik... mit kell néznem? – kérdezte Yoona tanácstalanul.

− Az útmutató szerint akkor pozitív, ha két csíkot látsz rajta. Nos? – türelmetlenkedett Tae, de Yoona nem válaszolt, ezért ő is odalépett hozzá, hogy megbizonyosodjon az eredményről.

− Unnie... terhes vagy! – suttogta Yoona alig hallhatóan, miközben arcára ijedtség ült ki.

− Ez biztos? – vette szemügyre Taeyeon is, de kétségkívül ezt mutatta a teszt eredménye.

Tae már többször elképzelte, hogyan fog viselkedni, és mit fog érezni, ha kiderül, hogy gyermeket vár. Képzeletben látta magát örömében ujjongani, bánatában sírni, és döbbenten maga elé bámulva aggódni. Most, hogy immár valósággá vált a dolog, a legelső gondolata a boldogság volt. Kezeit alig észrevehetően kidudorodó pocakjára tette, és mosolygott.

− Kisbabám lesz! – suttogta a boldogságtól könnyes szemekkel Taeyeon – Azonnal elmondom Siwonnak! – mondta, majd már nyitotta is volna ki az ajtót, hogy megossza szerelmével a csodálatos hírt, de akkor Yoona megfogta a karját.

− Várj! Szerintem majd csak a mai akció után mondd el neki! – mondta kérlelő pillantásokkal Yoona.

− De miért? – kérdezett vissza Tae – Hiszen neki is joga van tudni, ő az apja...

− Először is, gondold végig... Ide akarsz gyereket szülni? – tárta szét karjait Yoona – Napról napra élünk ezen a trágya helyen, ráadásul még ott van az öcséd is!

− Nekem is eszembe jutott, amit mondasz, de én akkor is meg akarom szülni a gyereket! – válaszolta halálosan komolyan Taeyeon – Szerintem Siwon sem akarja majd másképpen!

− Jól van, én csak azt mondom, hogy gondold át, és várd meg a ma esti balhét, és csak utána áruld el Siwonnak. Rendben? Ez lesz az eddigi legkomolyabb betörésünk, és mindenki éppen eléggé ideges miatta.

Taeyeon a kezdeti örömmámortól egyszerre visszacsöppent a valóságba, és elfogadta Yoona érveit.

− Rendben van, egyelőre akkor maradjon köztünk a dolog! Majd ha túlleszünk rajta, nyugodtabb körülmények közt elmondom neki. Köszönöm, hogy itt vagy nekem! – hálálkodott Tae, majd magára hagyta Yoonát a mosdóban.

Yoona arca, ahogy magára maradt, egyszerre fájdalmasan szomorúvá változott, és tekintetét ide-oda kapkodva a sírás kerülgette. A mosdókagyló előtt lévő, halvány repedésekkel tarkított tükör elé lépett, és ahogy meglátta tükörképét, hosszú másodpercekig némán bámulta magát, miközben Taeyeon és Siwon születendő gyereke járt az eszében. Egyszer csak megpillantotta a tesztet, amit a kezébe vett, majd gondolataiba merülve nézegetni kezdte.

− Siwon... így foglak végleg elveszíteni téged? – mondta alig hallhatóan, és a sírástól még kevésbé érthetően. Yoona felnézett, és ismét meglátta magát a tükörben, ahogy a tesztet szorongatja. Szíve szaporábban vert, mint eddig, légzése felgyorsult, majd kezeit ökölbe szorította, és karját lendítve az ablak felé hajította a tesztet, miközben elkiáltotta magát:

− Nem!

Amikor a teszt műanyagja az ablakhoz koppant, nyomban széttört, és elijesztette az idáig a párkányon megpihenő sirályt, aki az egyre erősebb napsugarakkal szárnyra kelve hagyta maga mögött a környéket.