II. rész - 9. fejezet (A találkozás)

II. rész

Feltépett sebek

9. fejezet

A találkozás

Onew édesapja váratlan halálát követően került a LeeTech vállalat elnöki székébe. Egy végzetes szívroham végzett vele, látszólag minden előjel nélkül. Onew apja mások felé a határozott, kemény, és kiegyensúlyozott oldalát mutatta, de a közeli családtagjai tudták, hogy a felszín alatt ugyanolyan esendő, és olykor lágyszívű volt, mint bárki más. Onew a temetés után, apja végrendeletéből tudta meg, hogy van két, nála egy évvel fiatalabb egypetéjű lányiker féltestvére, Choa és Way. Addig fogalma sem volt arról, hogy apjának ilyen titkai voltak, de nemcsak ő, senki más nem tudott a lányok létezéséről. Amikor viszont tíz évvel ezelőtt egyetlen fia megjelent előtte azzal a kéréssel, hogy segítsen egy lányt, aki megsérült abban a robbanásban, ott az incshoni kikötőben, bár eleinte csak Onew kedvéért egyezett bele a dologba, később nagyon megkedvelte Taeyeont. Szimpatikus volt neki a bizonyos fokú távolságtartása, a küzdeni akarása és a kitartása. Ennek ellenére sosem nézte jó szemmel fiának Tae iránt táplált érzelmeit, amelyek az évek során egyre erősebbé és mélyebbekké váltak, és örült annak, hogy Taeyeon nem viszonozta ugyanúgy a fiú érzéseit. Valójában azt szerette volna, ha egy rangban hozzá illő lányt találna magának.

Onew a mai reggelen is elsőként érkezett be a vállalathoz, és egyből belevetette magát a munkába. Huszonéves kora ellenére kivívta a dolgozók tiszteletét a példamutató munkabírásával. Mint általában, most is egy hatalmas kupac aláírnivaló, és egy halom olvasatlan e-mail várta. Amikor Jiyeon bekopogott hozzá, már nagyrészt fel is dolgozta őket. Onew szemben ült az ajtóval, de a cipőkopogásáról már felismerte a titkárnőjét anélkül, hogy felnézzen az aktái közül.

– Úgy hallottam, megérkezett az új lány a marketing részlegre. A kis kedvenced és a pápaszemes varangy mellett kapott helyet... – vágott a mondandója közepébe Jiyeon.

– Jiyeon! Először is ne beszélj így a munkatársaidról, különösen előttem ne! Másodszor pedig hányszor mondtam már neked, hogy legalább az irodában használd a hivatalos beszédstílust! – torkollta le Onew a lányt.

– Csak azért sértődtél meg, mert amióta ismered, bele vagy esve Taeyeonba. Csak tudnám, mit eszel rajta... – ült le a csábítóan szexi miniszoknyájában az íróasztalra, és kacéran keresztbe tette a lábait, hogy harisnyájának szegélye mindenképpen Onew pillantását keresztezze.

– Hagyj békén! Ha nem ismernélek olyan régóta, most úgy kipenderítenélek, hogy a lábaid nem érnék a földet! – válaszolta páratlan higgadtsággal Onew, és levette tekintetét Jiyeon lábairól, és folytatta a papírok aláírását.

– Cöh... Tudom, hogy igazam van! – fintorgott Jiyeon, és leszállt az asztalról.

– Inkább azt mondd meg, ebédidőig milyen programom lesz! – mondta Onew utasító, de továbbra is kimérten nyugodt hangnemben.

– A húgaid jelezték, hogy valamikor benéznének hozzád, és még délelőtt érkezik egy bizonyos Choi úr. Befektetési ajánlatot kíván tenni, a megküldött anyagát átküldtem e-mailen, és... – hagyta abba egy pillanatra Jiyeon, amíg Onew mellé lépett, és annyira közel hajolt hozzá, hogy a fiú érezze parfümjének illatát, rámutatott az egyik asztalon heverő mappára, és a szemébe nézve folytatta – ...itt van papír alapon is.

Onew nyelt egyet, majd némán biccentett a fejével, jelezve a titkárnőjének, hogy elmehet. Jiyeon mosolygott egyet, majd kecsesen kisétált az irodából. Ahogy becsukta volna maga mögött az ajtót, Choa és Way éppen testvérükhöz tartottak.

Az ikerpár ellentmondást nem tűrő hevességgel szinte félrelökte Jiyeont, ahogy beléptek az elnök irodájába. A lányok külsőre szinte kiköpött hasonmásai voltak egymásnak, azonban teljesen más személyiségük volt. Mindketten kifejezetten élvezték, ha összekeverték őket egymással, ezért általában erre még rá is tettek egy lapáttal azzal, hogy ugyanolyan ruhákat vesznek fel. Way inkább afféle vagány csaj volt, szabadidejében szívesen motorozott, szinte mindenféle extrém sportot kipróbált már, a sziklamászástól a bungee jumping-ig. Choa viszont inkább a művészeteknek élt, egy nagyobb szimfonikus zenekarban csellózott. Kettőjük közül ő volt az, aki a megfontoltabb volt, míg Way szerette a váratlan helyzeteket.

– Szia Oppa! – köszöntek a teljesen ugyanolyan ruhában lévő és pontosan ugyanolyan hajviseletű lányok szinte egyszerre, és ragyogó vidámságuktól Onew is mosolyra fakadt. Rajta kívül senki nem tudta őket egymástól megkülönböztetni.

– Sziasztok, lányok! Mi történt, megint elfogyott a pénzetek? – nevette el magát Onew.

– De gonosz vagy, Oppa! Hátsó szándék nélkül már meg sem látogathatunk? – nyújtotta ki a nyelvét Way.

– Jól van, Way, akkor csak beszélgessünk! – kínálta hellyel testvéreit a fiú.

– Ami azt illeti, tényleg nem állunk valami jól... – mondta szemlesütve Choa, de Way összevont szemöldökkel megbökte az oldalát, hogy hallgasson.

– Máris feléltétek a pénzt, amit a múlt héten adtam? – válaszolta Onew, de hangjában inkább az idősebb testvér gondoskodása, mint harag érződött.

– Choa szeretne elutazni egy kis időre a zenekarával, amihez új ruhákat kell neki vennie, meg egy szép cselló sem ártana, hogy tökéletes legyen a koncertsorozatán! – ragadta magához a szót Way.

– Hé, miért így mondod? – szólt közbe Choa, és szinte sírásra görbült a szája.

– Jól van, az igazság az, hogy a pénzt, amit adtál, eljátszottam egy online kaszinóban, és nincs egy vasunk sem. De attól még igaz, hogy Choa-nak új ruha és hangszer kell! – mentegetőzött végül Way, és próbált minél ártatlanabb tekintettel bátyjára nézni.

– Jaj, lányok! Amikor apánk meghalt, a végrendeletében rám hagyta a vállalat elnöki posztját, az igazgatóságban pedig ti is szavazatot kaptatok. Édesapánk egyben meghagyta azt is, hogy gondoskodjam rólatok, de akármilyen nyereséges is most a LeeTech, az ehhez hasonló akcióitokat hanyagolni kellene, mert még a végén csődbe megyünk! Persze, hogy adok pénzt, hiszen ez a ti pénzetek is ugyanúgy, mint az enyém. Nemsokára szólok Jiyeonnak, hogy utaljon a számlátokra! – válaszolta Onew, aki nem tudott sokáig haragudni egyikükre sem.

– Szuper vagy, Oppa! Megígérem, hogy vigyázni fogunk a pénzre! – kacsintott Way.

– Gomawo, Oppa! Többet nem engedem Way-nek, hogy elherdálja azt, amit te megkeresel nekünk! – hálálkodott Choa, majd mindketten egy hatalmas puszit adtak Onew arcára, aki olyan képet vágott, mint amikor egy nagyszülő túlzottan babusgatja az unokáját, és összehúzott szemöldökkel, de mosolyogva intett búcsút a lányoknak.

Amikor kiléptek az irodából, Way egyik lábáról a másikra állva topogott, és megfogta Choa karját.

– Várj, Choa! Muszáj kimennem a mosdóba, túl sok kólát ittam, nem bírom tovább! – mondta, majd odaszaladt Jiyeonhoz, hogy mutassa meg neki, merre van a női mosdó, de inkább kísérje el oda. Így Choa egyedül maradván töltött magának egy kis vizet az automatából, majd leült a helyiségben lévő kanapéra.

Ekkor nyílt ki a liftajtó, amely mögül két huszonéves körüli fiatalember lépett ki. Egyikük egy magas, vékony, jóképű, de határozott tekintetű, jól öltözött, míg a másik egy valamivel alacsonyabb, kissé zömök testalkatú, kevésbé elegánsan felöltözött srác volt. A magasabbik, fekete öltönyös körülnézett az előtérben, ahol Choa-t leszámítva senki sem volt. A zömökebb srác odaszólt neki:

– Te, Siwon! Szerinted az a gyönyörűség lehet a titkárnő?

– Úgy látom, az elnök benn van. Shindong, várj meg itt kinn! – válaszolta kimért hangon Siwon, majd kopogás után belépett Onew irodájába.

Shindong néhány másodpercig feltűnően téblábolt, de egyik szemét végig Choa-n tartotta. Ezért is történhetett, hogy nekiment Jiyeon asztalának, és leborította az azon lévő lámpát, ami hangos koppanással ért földet, viszont szerencséjére nem tört el. A lány felfigyelt Shindong szerencsétlenkedésére, és nem bírta visszatartani kuncogását, és kis kezeit a szájához emelve próbálta elrejteni, hogy milyen jót mulatott a jeleneten.

– Agassi, megengedi, hogy ideüljek Ön mellé? – botorkált a kanapéhoz a fiú, miután visszaügyetlenkedte a helyére a lámpát.

– Csak tessék! – mosolygott a lány.

– Amióta megláttam magát, csak az jár a fejemben, hogy nincs még egy ugyanilyen szépség a világon, mint Ön! – erőlködött Shindong, és közben elvörösödött zavarában.

– Fogadna erre? – nevetett a lány.

– Biztos vagyok benne! – helyezkedett mellé Shindong, aki még mindig ugyanolyan kőműves dekoltázst viselt ülés közben, mint régebben.

– Az én nevem Choa! – nyújtotta kezét a lány.

– Shindong vagyok... – kapott oda a fiú, de véletlenül kilökte a poharat Choa másik kezéből, és annak tartalmát magára öntötte.

– Jaj, bocsánat! – kiáltott fel Choa.

– Én voltam a hibás! Ne menjen sehová, mindjárt visszajövök! – válaszolta Shindong, majd kiment a férfi mosdóba.

Jiyeon még látta, mielőtt leült a helyére, ahogy Shindong bemegy a férfimosdó ajtaján, majd nem sokkal később Way is megérkezett.

– Mehetünk? – kérdezte megkönnyebbülten.

– Ööö... igen, persze! – válaszolta Choa, egy utolsó pillantást vetve abba az irányba, ahol Shindong eltűnt a szeme elől, majd mindketten beszálltak a liftbe, és elmentek.

Mire Shindong visszaért, Choa helyett már csak a körmét reszelgető Jiyeont találta az előtérben.

– Elnézést, agassi! Hová lett a kolléganője, aki itt ült? – kérdezte csalódott tekintettel Shindong.

– Kicsoda? Ja, ő nem a kolléganőm, ő az elnök húga volt! – válaszolta Jiyeon, de közben rá sem nézett Shindongra, aki csak nevetve ennyit suttogott magában:

– Az elnök húga? Azt hiszem, szerelmes lettem!

Ezalatt benn az irodában Onew és Siwon már javában folytatták az üzleti megbeszélést.

– Nagyon meggyőző az anyaga, és az is, amit mondott, kedves Choi úr! – bólogatott Onew, miközben becsukta az előtte lévő aktát.

– Kérem, szólítson Siwonnak! – köszönte meg az elismerést Siwon.

– Igaz is, mostantól a közös üzletünk összeköt minket! – nevetett Onew.

– Reméltem is, hogy így lesz! A megbízóm biztosan elégedett lesz! – mosolyodott el Siwon.

– Jiyeon, küldj át kérlek valakit a marketing osztályról, hogy odaadhassam neki Choi úr anyagát! – szólt bele a telefonba Onew.

Siwon háttal ült az ajtónak, így nem látta, mikor a halk kopogást követően Taeyeon lépett be az irodába lesütött szemekkel, és Onew mellé lépett, anélkül, hogy ránézne a tárgyalópartnerére.

– Taeyeon, örülök, hogy jöttél! Choi úr, vagyis elnézést... Siwon befektet a vállalatunk marketingpolitikájának növelésébe, és itt van az anyag, amit hozott! – mondta Onew, mire Taeyeon lassan felpillantott, és pár pillanat múlva kővé dermesztette a felismerés, hogy valójában ki is áll előtte.