II. rész - 14. fejezet (Az álarc felfedése)

II. rész

Feltépett sebek

14. fejezet

Az álarc felfedése

 

Szöul városközpontjában több neves, és sokcsillagos szálloda terült el. Egyik-másik teljesen beleolvadt a környező irodaházak közé, némelyek pedig igyekeztek kitűnni az egyhangú felhőkarcoló rengetegből. A belvárosban, a Jung-gu kerületben fekvő „The Shilla Seoul” szálloda egy igazi ötcsillagos luxusszálloda, amelynek külön bevásárlóközpontja, több étterme és egy teljes körű wellness részlege is van. Nemcsak koreai, hanem külföldi, elsősorban japán, amerikai és francia üzletemberek szálláshelyéül szolgált, de több turista is megfordult ezen falak között.

Yoona ennek a szállodának a parkolójába fordult be kocsijával Taeyang legnagyobb meglepetésére. Már a parkolóház nagyjából akkora lehetett, mint a börtönben az a közös tér, ahová mindig kiengedték őket délutánonként egy-két órácskára.

– Mit keresünk mi itt? – csúszott ki hangosan Taeyang tátva maradt száján.

– Itt lakunk. Ezt is Sunbae-nek köszönhetjük. Még mindig azt mondod, hogy nem érdemes követnünk az utasításait? – mondta fölényesen Yoona, miközben leállította a kocsi motorját, és kecsesen kiszállt a járgányból. A fiú ámulatba esve követte őt.

Amikor beléptek a szálloda fogadótermébe, a szemben lévő hatalmas recepciós pult felé igyekeztek. Taeyang még soha nem látott ehhez fogható színpompás gazdagságot, és el kellett ismernie, hogy a tíz évvel ezelőtti helyzetükhöz képest valóban felvitte Isten a dolgukat. Yoona bűbájos mosollyal lépett a fiatal recepciós hölgyhöz.

– Choi úr vendégei vagyunk. Kérek szépen egy kulcsot a szobájához, Im Yoona vagyok. Ő itt van? – kérdezte Yoona, mintha csak hazajárt volna erre a fantasztikus helyre.

A pult mögött álló lány kedvesen mosolyogva pillantott az előtte lévő monitorra, és kisvártatva meg is találta, hogy a Choi Siwon néven bejelentkezett vendégük a legfelső emeleten lévő lakosztályukban tartózkodik jelenleg. Gondosan előkereste a kulcsot, majd tájékoztatta a két jövevényt, hogy Siwon már várja őket.

Yoona és Taeyang ezután a lifthez siettek, amely szerencséjükre éppen a földszinten állt üresen. Miután Yoona megnyomta a legfelső szintet jelző gombot, becsukódott a liftajtó, és elindultak az ég felé. A lány a lehető legtermészetesebb módon nézett maga elé, majd egyszerre a börtöni divat szerint felruházkodott Taeyangra nézve így szólt:

– Most nézem csak, hogy vagy felöltözve. Majd találunk neked valami rendes ruházatot! – fintorogta, majd szándékosan nem nézett a fiúra.

– Mi a bajod a ruháimmal? – hördült fel mérgesen Taeyang.

– Felőlem... akkor rohadjon rád ez. De akkor ez volt az utolsó alkalom, hogy együtt utaztam veled! – szögezte le a lány, mire a lift hirtelen megállt, és a jelzőhangot követően kiléptek a legfelső szint folyosójára. Szinte azonnal megtalálták Siwon lakosztályát, ahová Yoona kopogás nélkül nyitott be.

A szoba társalgó részében Siwon és Shindong beszélgettek éppen, mikor felfigyeltek a két jövevényre. Shindong kissé mackós termete ellenére szöcskéket megirigylő gyorsasággal pattant fel a kanapéról, hogy üdvözölje rég nem látott barátját.

– Taeyang! Tesó! Örülök, hogy látlak végre! – ölelte meg a pompától még mindig kissé megszeppent Taeyangot.

Yoona szó nélkül ült le az egyik fotelbe, Siwon a helyén ülve méregette a tekintetével, miközben kezét a szájához emelve mélyült el gondolataiban.

– Jó látni téged, Taeyang! – üdvözölte végül barátját Siwon is, és mutatta neki, hogy foglaljon helyet.

– Mi a fene folyik itt? Megütöttétek a jackpotot? – nézett körbe a Bam haneul többi tagján Taeyang, miután mindannyian körbeülték a szoba közepén lévő nyugati típusú dohányzóasztalt.

– Yoona nem mesélte? A Sunbae fizeti ezt az egész mindent! Még a bárból is ingyen ihatunk! – vigyorgott Shindong, de Siwon csendre intette.

– Most, hogy végre te is itt vagy, megbeszélhetjük a továbbiakat. Amint azt tudod, a Sunbae azt szeretné, ha segítenénk neki a LeeTech vállalat ellehetetlenítésében – kezdte Siwon.

Taeyang erősen koncentrálva itta Siwon minden szavát, akire Shindong szintén úgy figyelt, mintha először hallaná a terv részleteit. Yoona ezalatt unott arckifejezéssel felvett egy magazint, és lapozgatni kezdte.

– Arról van szó, hogy a Sunbae nevében az én nevemen lévő fantomcég befektet a LeeTech vállalatba. Az üzleti együttműködés jegyében a LeeTech neve alatt támogatásokat szerzünk a többi nagyvállalattól egy marketingprojekthez. Amint minden jelentősebb vállalattól sikerül jelentős összeget kicsalnunk, a pénzt a fantomcégen keresztül kiszervezzük a Sunbae Seychelle-szigeteki offshore cégébe.

– Aki esetleg nem tudná, az offshore cégek olyanok, amelyeknek nem lehet visszakövetni a tulajdonosi viszonyait, és a cég jövedelmét a tulajdonosoknak úgynevezett osztalékként ki lehet venni adómentesen, vagy nagyon alacsony adókulccsal – szólt közbe fel sem nézve a magazinja mögül Yoona, mert látta, hogy Taeyang és Shindong kissé elveszítette a fonalat.

– Így van – vette vissza a szót Siwon. – A lényeg tehát, hogy a nagyvállalatoktól kicsalt pénzt kilopjuk a Sunbae-nek, és ezzel a marketingprojekt becsődöl. Az átvert vállalatok visszakövetelik a pénzüket, mire a LeeTech fizetésképtelenné válik, és végül csődöt kell jelentsen.

– Mi ebből a mi hasznunk? – tért a lényegre Taeyang, kissé előrehajolva, hogy még jobban hallja Siwont.

– A Sunbae annyi pénzt ad nekünk, hogy életünk végéig semmi gondunk nem lesz – válaszolta Siwon.

– De miért kell ebbe az off...izé cégbe kilopni a pénzt, mikor mi is zsebre tehetnénk? – értetlenkedett Shindong, mire Yoona dühösen ledobta az újságot, és annyira ráförmedt Shindongra, hogy a fiú még össze is rezzent.

– Te idióta! Ha meglépnénk ezzel a pénzzel, a szomszéd városba sem jutnánk! A Sunbae-nek ez a pénz nulla, de ha átvernénk, az biztos, hogy a föld alól is előkaparna minket, és megetetne a vaddisznóival! – tette karba kezeit a lány, és fejét rázva sóhajtott egy nagyot.

– Elég legyen! – szólalt fel határozottan Siwon, mire a többiek engedelmesen elhallgattak, egyedül Yoona puffogott Shindong értetlenségén. – Ma délelőtt Shindong kiderítette, hogy a LeeTech elnökének van egy húga – folytatta Siwon, de hanglejtésén érződött, hogy inkább el akarja terelni a szót.

– Nocsak! Na, és jó csaj? – csillant fel Taeyang szeme, de Shindong közbekiabált:

– El a kezekkel! Én láttam meg először!

– Jól van na! – tette fel a kezeit Taeyang, majd huncut mosollyal hozzátette – Félsz, hogy az én testem kellene neki, a te hájas valagad helyett, mi?

– Taeyang, neked más feladatot szánok, te nekem fogsz segíteni! A LeeTech elnökének húgát, hogy is hívják? Choa! Na szóval Choa-t Shindong fogja figyelni, hátha előnyt tudunk kovácsolni ebből – zárta le a vitát Siwon.

– Akkor már csak egy dolgot szeretnék tudni! – törte meg a pillanatnyi csendet Taeyang. – A Sunbae-nek mi haszna vagy előnye származik abból, ha a LeeTech vállalat csődbe kerül, és miért pont ezt a céget szemelte ki magának?

Ekkor váratlanul kinyílt az ajtó, és egy Siwonékkal nagyjából egyidős, elegánsan öltözött srác lépett be a szobába.

– Taeyang, azt neked nem kell tudnod még. Ez egyelőre maradjon az én titkom – mondta a fiú, akire mindenki meglepetten nézett fel a helyéről.

A helyiségben egy pillanatra halotti csend támadt. Talán még a rovarok is abbahagyták a repülést, hogy szemügyre vehessék a határozott fellépésű idegent, aki váratlanul betoppant a szobába. A fiatal fiú nem lehetett több huszonöt-huszonhat évesnél, a hajviselete ápolt, az öltönye igényes, és szemmel láthatóan a legdrágább márkájúak egyike volt. Kerek formájú szemüveget viselt, ami egyszerre kölcsönzött arcának kisfiús és komoly karizmát is.

– Ki a franc vagy te, hogy csak úgy hívatlanul beállítasz ide? Én honnan tudod, ki vagyok? Kihallgattál minket? – kiabálta Taeyang, és felugrott, hogy elkapja a titokzatos idegen grabancát, aki azonban vékonyabb termete ellenére elképesztő pontossággal kibillentette a nálánál nagyobb darab Taeyangot az egyensúlyából, aki így egy hatalmasat zakózott a padlón.

– Nem csalódtam benned, még mindig heves a vérmérsékleted – közölte félelmetesen higgadt hangnemben az idegen, és megigazította az előbbi mozdulattól félrecsúszott nyakkendőjét.

– S...Sunbae? – kérdezte bátortalanul hunyorítva Yoona, miközben a szemüveges srácot méregette. Erre a többiek, még a földön fekvő Taeyang is meglepetten előbb Yoonára, majd az idegenre néztek, aki az előbbi higgadtságát megőrizve így szólt:

– Bizony, Yoona, én vagyok az. Te megismerted a hangom. Siwon, Shindong... örülök, hogy végre találkoztunk ennyi év után! – biccentett a másik két fiú felé a Sunbae, majd leült Taeyang üresen maradt helyére, egyik lábát a másikra téve, és láthatóan várta a kérdéseket.

– Sunbae... minek köszönhetjük a látogatásod, és azt, hogy felfedted magad? De ne haragudj meg, valahogy idősebbnek képzeltelek... – kezdte Siwon.

– Sajnos korábban nem fedhettem fel magam még előttetek sem, de most, hogy elkezdtük az akciót, úgy gondoltam, megérdemlitek, hogy tudjátok, ki is vagyok valójában – válaszolta a Sunbae.

Taeyang végre felkelt a padlóról, és felemelt hangon mutatott az idegenre:

– Én nem bízom benned! Sunbae? Persze... egy taknyos kölyök vagy, semmi több! Ha nem csúszom meg az előbb, kitörtem volna a nyakadat is!

A Sunbae arca szinte meg sem rezzent, láthatóan nem ijedt meg Taeyang kiabálásától. Mikor mindenki ránézett a többiek közül, így szólt:

– Igazad van, hagyjuk a Sunbae-t végre! A nevem Henry Lau. Mostantól fogva viszont mindannyian azt csináljátok, amit mondok! Lássunk hozzá a LeeTech vállalat kifosztásához!