I. rész - 3. fejezet (Az utolsó nap a felnőtté válás előtt)

I. rész

Tíz évvel ezelőtt

3. fejezet

Az utolsó nap a felnőtté válás előtt

Zelo ki nem állhatott iskolába járni. Tanárai szerint éles eszű, de a tanuláshoz lusta, ugyanakkor kezelhetetlenül arcátlan, a szabályokkal direkt teljes egészében szembemenő, neveletlen kölyök volt. Igazi barátai nem nagyon voltak, inkább alkalmi haverok, akik éppen csatlakoztak az aktuális csínytevéséhez, de előbb-utóbb mindegyikük elpártolt mellőle. Újabban már szinte naponta behívatta az igazgató az irodájába, hogy számon kérje egy tiszteletlen beszólás, egy verekedés, vagy egy garázda tette miatt. Minden alkalommal kérdőre vonják tettei okáról, de olyankor Zelo csak flegmán megvonja a vállát, és a kérdés megválaszolatlanul marad.

Ma éppen azért kellett raportra mennie a még csak tizedik esztendejét épp betölteni készülő fiúnak, mert kiszúrta az egyik tanító autójának kerekeit. Ezúttal az indoka is megvolt, imponálni akart vele az egyik osztálytársának, egy Krystal nevű lánynak. A titokzatos, magának való Krystal két évvel idősebb volt nála, de másfél évet Amerikában töltött még az iskolai tanulmányait megelőzően, és hasonlóképpen nem találta helyét az osztályban, mint Zelo. A fiú ismét hatalmas szidást kapott, és megfenyegették az intézményből történő elbocsátással is, de az esetet követően először látta Krystalt mosolyogni, és úgy érezte, ez minden mást megért neki.

Éppen végzett az igazgató irodájában, mikor megcsörrent a Siwontól kapott telefonja. 

− Mi az, Noona? – szólt bele a készülékbe unottan.

− Szia Zelo! Jaj, remélem, nem órád van éppen, nem akarlak tanulás közben zavarni... −  jutott eszébe Tae-nek.

− Most éppen nem – nézett a fiú a háta mögé, ahol az igazgató már magára csukta az irodája ajtaját.

− Akkor jó. Tudom, hogy mindig ezzel nyaggatlak, de tanulnod kell, és hálát adnod, hogy nem árvaházban kell élnünk. Hidd el, ez az egyetlen kiút a helyzetünkből! – mondta gondoskodó hangnemben Taeyeon, de Zelo közbeszólt:

− Ne már, Noona! Ezért hívtál fel? – kérdezte a fiú, majd meglátta a folyosón, hogy Krystal épp felé tart, és így folytatta – Ne félts te engem, tudok én magamra vigyázni!

−  Tudom, Dongsaeng... épp attól féltelek, hogy olyanná válsz, mint amilyenek mi, a Bam haneul tagjai lettünk – válaszolta Tae egyre elhalkulóbb hangon – Valamit muszáj elmondanom neked, ha találkozunk. Ne felejtsd el, hogy mit beszéltünk meg a ma estéről!

− Noona, állandóan ezt hajtogatod, persze, hogy nem felejtettem el, de most mennem kell, este találkozunk! Nincs szükségem rád ahhoz, hogy emlékezzem! – mondta Zelo, majd letette a telefont, hogy szóba elegyedjen Krystallal.

− Azért mondogatom, mert szeretlek, te kis hülye! – sóhajtotta Tae, de tudta, hogy öccse már nem hallotta.

Zelo még nem találkozott senkivel alig megkezdődött életében, akire olyan szívesen gondolt, mint Krystal. Jóleső érzés volt látnia ébenfekete haját, és ragyogó csillagszemeit, és mindig élére vasalt uniformisban jött suliba, amit a gondoskodó anyai kezek simítottak ilyenné.

– Nagyon megszidtak odabenn? – szólította meg Krystal a fiút.

– Á, csak a szokásos – legyintett Zelo.

A lány erre mosolygott egyet, majd továbbhaladt volna, de a fiú nem akarta ennyiben hagyni a beszélgetést.

– Mit csinálsz suli után? Estig ráérek, nem kell hazamennem.

– Tanulnom kell – vágta rá Krystal, akinek a hangján érződött némi irigység, hogy van, akinek nem abból áll az élete gyerekként, hogy délelőtt iskola, délután tanulás, majd alvás.

– Kár. Egyedül nem szeretek játékterembe menni. Velem jöhetnél, ha van kedved! – pirult el kissé Zelo, de fogalma sem volt arról, hogy miért.

Krystal végignézett a fiú szegényes, de ápolt uniformisán, majd huncutul megváltozott arckifejezéssel váratlanul feltett egy kérdést:

– Mondd csak, te csókolóztál már?

A fiú nem számított erre a kérdésre, és iszonyatosan zavarba jött. Százszor inkább menne vissza az igazgatóhoz egy újabb szidásért, ott bármilyen kérdésre fel volt már készülve. De itt van ez a lány, akivel eddig alig, ha pár szót váltottak, és mégis sarokba szorítja egy ilyennel...

– Én? Izé... még nem igazán... vagyis láttam már a nővéremet és Siwont csókolózni, de azt csak idősebbek szokták... – hebegte zavarában Zelo, miközben a nyakának hátsó részét vakargatta.

– Ki tudja? Lehet, hogy nem leszek ott a játékteremben ma este... de lehet, hogy igen! – kacsintott Krystal, majd otthagyta a megdöbbent fiút.

A Bam haneul tagjai folytatták a készülődést az esti akcióra. Siwon és a fiúk épp a furgont nézték át, hogy minden rendben legyen vele, Taeyeon pedig rosszul lett a Zeloval folytatott beszélgetése után, és lepihent egy kicsit.

Yoona ezalatt pedig elvonult a raktárhelyiség egy félreeső részére, ahol biztosan egyedül lehetett, és a pötyögött a telefonján egy telefonszámot keresve. Keze remegett az idegességtől, mikor két-három kicsengést követően egy férfihang szólt bele a készülékbe.

– Meggondoltad az ajánlatom, Yoona?

– Sunbae... segítened kell! Megteszem, amit kértél tőlem, de Siwonnak nem eshet baja, meg kell ígérned! – hadarta a lány, mialatt egyfolytában azt fürkészte, nem hallja-e őt valaki.

– Remek! Tudtam, hogy megjön az eszed! – válaszolta a hang – Egyikőtök életéért cserébe a többiek szabadon elmehetnek a zsákmánnyal, ha nem tértek vissza addig, amíg én nem utasítalak rá.

Yoona izzadni kezdett a félelemtől és az ijedtségtől, de már érezte, hogy nincs visszaút.

– Sunbae, mikor árulod el a neved? Még azt sem tudom, hogy nézel ki... – kíváncsiskodott a lány.

– A nevem nem fontos. Meg fogod tudni, ha eljön az ideje, és ne aggódj, előbb-utóbb találkozni is fogunk. Én gondoskodom arról, hogy Zelo is veletek tartson, te pedig tudod, mit kell tenned! Felszerelted a detonátort? 

– Igen, Sunbae... Ugye megtartod, amit ígértél? Magunkkal vihetjük a pénzt Szöulba? – aggodalmaskodott Yoona.

A vonal túlsó végén a férfihang kivárt néhány másodpercet, majd így szólt:

– Érdekes lány vagy, Yoona. Még én sem tudok rajtad kiigazodni, hogy mit szeretsz jobban, a pénzt, vagy a szerelmet... Egyiket sem könnyű megszerezni, de ha megkaptad, mindkettőhöz jobban ragaszkodsz, mint bármi máshoz. Ha majd e kettő közül kell választanod, hogyan fogsz dönteni? Cselekedj a tervünk szerint, legközelebb én kereslek, te ne hívj, ez a telefonszám innentől nem fog élni.

Yoona nem is igazán értette, mire céloz a titokzatos férfi, de mire kérdezhetett volna, egy búgás jelezte, hogy megszakadt a kapcsolat. Ekkor meglátta Taeyeont, ahogy összeszedte magát, és Siwonék felé sétált, hogy segítsen nekik a készülődésben. Yoona szemeiben könnycseppek kezdtek el gyülekezni.