I. rész - 4. fejezet (Murder Kombat)

I. rész

Tíz évvel ezelőtt

4. fejezet

Murder Kombat

Onew nem az átlagos tizenhat évesek életét élte. Édesapja egy híres szöuli mamutcég tulajdonosa volt, amelynek az egész ország területén, így Incshonban is voltak leányvállalatai. Már egészen kisgyermekkora óta Korea legnívósabb ajánlóleveleivel rendelkező magántanárai nevelték, a legdrágább és legjobb minőségű ruhákban járt, gyakorlatilag nem volt olyan dolog, amit nem kapott meg. Ennek ellenére mindenki határtalanul szerény és becsületes fiúnak ismerte, akinek már ilyen fiatalon határozott elképzelései voltak a jövőjéről. Tudta jól, hogy az ölébe hullott anyagi javakért édesapja egész életében keményen dolgozott, és még most is azt teszi, pedig már két szívinfarktusa is volt csak ebben az évben. Sokat utaztak a leányvállalatok ellenőrzése miatt, és minden városban egy hatalmas luxusvillában hajthatta álomra fejét a család.

Onew a legjobban Incsonba szeretett jönni, mert itt volt egy játékterem, ahol először érezte életében, hogy elvegyülhet a többi gyerek között. Ezért volt az, hogy minden alkalommal ellátogatott ide, mikor éppen ebben a városban tartózkodtak. Általában egyedül szerette itt tölteni az idejét, ahol hódolhatott nagy szenvedélyének, a „Murder Kombat” nevű kétszemélyes verekedős játéknak. Ezúttal azonban társasága is akadt, a nála négy évvel fiatalabb szomszédlány, Jiyeon személyében.

Jiyeon hálószobaablaka Onew-ék portájára nézett, és a lány minden éjjel csodálattal tekintett arra az elképesztő gazdagságra, ami a szomszédságból áradt. Minden alkalommal, mikor Onew megjelent Incshonban, megállíthatatlanul kereste a fiú társaságát, hogy minél többször játszhasson a kertjükben, minél gyakrabban kóstolhassa meg a legfinomabb ételeket, amit komornyikok szolgáltak fel. Jiyeont teljesen elvarázsolta és magával ragadta ez az életforma, azonban sosem tartott örökké, hiszen Onew alig pár napot töltött itt évente.

Onew és Jiyeon ez alkalommal is együtt töltötték a napot, és késő este volt már, mikor beértek a játékterembe, ahol az összes gépnél, amelyiken a „Murder Kombat”-ot lehetett játszani, foglalt volt mind a két hely, leszámítva a bejárati ajtóhoz legközelebbit, ahol Zelo küzdött a mesterséges intelligencia ereje ellen, de közben percenként a bejáratot figyelte.

– Ajh, úgy látom, minden gép foglalt, nem tudunk ketten játszani! – sóhajtott fel bosszúsan Jiyeon.

– Ennél itt csak ez a fiú játszik egyedül – mutatott Onew a pont rájuk néző Zelora.

A két jövevénynek több sem kellett, és már oda is siettek Zelohoz.

– Szia! Meddig szeretnél még ennél a gépnél játszani? – kérdezte illedelmesen Onew.

– Várok valakit, nekem ez a gép kell, mert közel van a bejárathoz. Menjetek máshová! – intette le őket Zelo, és a biztonság kedvéért újra megnézte, hogy nem-e Krystal lépett be az ajtón, de megint nem ő volt az.

– Idefigyelj, te kis taknyos! Hordd el magad, amíg nem kapsz két nagy pofont! – kiabálta túl a gépek csipogását Jiyeon, de Onew hamar lecsitította.

– Semmi szükség erre! Mit szólnál ahhoz, ha játszanánk egy meccset, és amelyikünk nyer, itt marad? – ajánlotta fel diplomatikusan Onew.

Zelo végigmérte a fiút, majd nevetve válaszolt:

– Én ezen a játékon nőttem fel, szinte minden rekordot én tartok itt... gyere, ha laposra akarod magad veretni, meghívlak!

Onew mosolygott egyet, majd elfoglalta a helyét, és elkezdődhetett a virtuális küzdelem. Jiyeon karba tett kézzel, sértődött arckifejezéssel nézte végig, ahogy mindkét fiú kiválasztotta a karakterét, majd ahogy a két dimenziós ütlegelés elkezdődött.

– Meddig tart egy játék? – kíváncsiskodott Jiyeon még mindig duzzogva.

– Három menet van, kettőt kell megnyerni a győzelemhez – világosította fel Zelo a lányt, de közben már koncentrált a képernyőre, hiszen másodpercek voltak hátra a kezdéshez.

Az első összecsapás alig néhány másodpercig tartott, Zelo könyörtelen támadással terítette le Onew karakterét, és amikor ez megtörtént, diadalittasan ellenfelére nézett:

– Esélyed sem volt! Úgy látom, gyakorolnod kell még! – vigyorogta Zelo.

– Kicsit be vagyok rozsdásodva, meg én számítógépen szoktam játszani, furcsa az irányítása – mentegetőzött Onew, mire Zelo gyermeki őszinteséggel kérdezett vissza:

– Neked van saját számítógéped?

– Nem is egy van neki! – szólt közbe Jiyeon.

– Igazából egy van, a többi apukámé – vallotta be Onew.

– Holnap nekem is lesz, miután a nővéremék hoznak a LeeTech raktárból ma éjjel... – szólta el magát Zelo, és azonnal a szájára tapasztotta a kezeit.

Onew azt hitte, rosszul hallotta, hogy az apja raktárának nevét hallotta, és rákérdezett:

– Mit mondtál? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.

Zelo erre hirtelen rohanva otthagyta őket, mintha puskából lőtték volna ki, és mielőtt Onew és Jiyeon felocsúdtak volna, eltűnt a szemük elől.

– A ti raktáratokat fogják kirámolni ma éjjel? – foglalta össze Jiyeon, amit hallott.

– Oda kell mennem! – közölte Onew.

– Nem mehetsz oda, inkább hívd apádat, vagy a rendőrséget! Ez nem a te dolgod! – mondta Jiyeon, de Onew hajthatatlan volt.

– Sem az apám, sem a rendőrség nem hinne nekem, meg különben is, az is lehet, hogy a fiú csak nagyot akart mondani...

– Nekem egyáltalán nem úgy tűnt, mintha csak kitalálta volna – fintorgott Jiyeon.

– Akkor is oda kell mennem, hogy megbizonyosodjam róla – válaszolta Onew, majd mindketten kimentek a játékteremből, és a város másik végén lévő raktár irányába indultak.

Zelo négy utcával arrébb, lihegve kereste elő a már éjszakába fordult sötétségben nővére számát a telefonjából, és hívni próbálta, de a telefonja már ki volt kapcsolva. Még megpróbálta vagy kétszer, de a reakció ugyanaz volt. Ezután próbálta Siwont, majd a többieket elérni, de az ő készülékük is ki volt kapcsolva a tervnek megfelelően.

– Most mit csináljak? Fogalmam sincs, hol van az a hülye raktár. Ezért milyen szidást fogok kapni... – támaszkodott a közeli falhoz tanácstalanul, majd pityeregni kezdett, de egy ismerős hang megszólította, és abbahagyta a sírást.

– Azt hittem, te sosem szoktál sírni – mondta a csilingelően vékony hang, melynek Krystal volt a tulajdonosa.

– Te itt? Nem tudod, hol van a LeeTech raktár? – kérdezte egyből a lányt Zelo, de a válasz, amit Krystaltól kapott, mindennél jobban meglepte.

– Ne aggódj, minden rendben lesz, Sunbae már gondoskodott a Bam haneul-ról...