I. rész - 5. fejezet (Szertefoszlott álmok)

I. rész

Tíz évvel ezelőtt

5. fejezet

Szertefoszlott álmok

Amikor a kikötő felett leszállt az éj, a nemrég a környéket még teljesen ellepő sirályok egyik pillanatról a másikra felszívódnak. A munkások és a madarak után maradó szemétnek a kültéri lámpák pislákoló sárga fényei ajándékoztak árnyékot, amelyektől, úgy tűnt, mintha mozogtak volna. A távolból felbúgott néhány hajókürt, amelyek visszhangja akadálytalanul verődött vissza a raktárépületek falain.

Az egyik emeletes raktárépület előtt egy ütött-kopott, egykor talán vajszínű furgon parkolt világítás nélkül. Shindong ült a volánjánál néma csendben. A többiek előtt próbálta idegességét leplezni, de amikor így most egyedül maradt, minden kis zajra felkapta a fejét, és egyfolytában a környéket pásztázta a tekintetével.

− Shindong! – figyelt fel egy halk sustorgásra, amitől váratlanul izzadni kezdett, és szíve majd kiugrott a mellkasából. Mindkét kezével megragadta a kormányt, és az arcát azok mögé rejtve fürkészte a hang forrását.

− Shindong! – hallotta ismét, s ekkor már szinte remegett a félelemtől, majd visszafogott, de határozott dörömbölést hallott a furgon hátsó ajtajánál. Amikor belenézett a visszapillantó tükörbe, meglátta Taeyangot, aki széttárt karjaival kérdezte, miért nem válaszol a hívására. Shindong ekkor megnyugodott, és kiszállt a kocsiból.

− Mi a fészkes fenét csináltál? És ha zsaru lettem volna? – mérgelődött Taeyang.

− Nem vagy normális, azt hittem, itt helyben szörnyethalok! – legyintette fültövön Shindong Tayeyangot, majd ő is suttogva folytatta – Minden a terv szerint megy? – kérdezte azután.

Taeyang egy közepes méretű, de annál nehezebbnek tűnő dobozt tett be az autó hátuljába, és annak súlya halk nyögésre késztette, de közben válaszolt is a feltett kérdésre:

− Siwon most szereli fel a dinamitot a csajokkal, nemsokára végzünk. Légy készenlétben!

A raktárépület belsejében a fal mellett egy régi lépcső vezetett fel az irodába, amelynek a lábánál Yoona és Taeyeon pakolták dobozokba a számítástechnikai alkatrészeket, Siwon pedig az emeleten bíbelődött a robbanószer előkészítésével.

− Ha ennek vége lesz, nem akarok többé ilyen dolgokban részt venni! Egyre veszélyesebb lesz, és nem akarom, hogy a gyermekem apa vagy anya nélkül nőjön fel. Ő nem élhet majd így, mint ahogy mi! – mondta Taeyeon, miközben gondosan leragasztotta az egyik telerakott doboz tetejét.

− Szerinted Siwon ennyinél meg akar majd állni? – kérdezett vissza Yoona, és megfogta a dobozt, hogy kivigye Taeyanghoz.

− Hogy érted ezt? – értetlenkedett Tae.

− Siwon nem az a fajta srác, aki beéri a középszerűvel, ő a legjobbat érdemli... Nem tudom elképzelni őt egy átlag családapaként. Szerintem hosszú távon megfulladna ettől az élettől, hiányozna neki az izgalom, a veszély. Ő erre az életre született, és baromi jól is csinálja – magyarázta pakolás közben Yoona, mire Taeyeon arcára egyszerre döbbenet ült ki.

− Yoona... Neked tetszik Oppa? – kérdezte meg nyíltan.

Yoona ettől a kérdéstől összerezzent, de mielőtt bármit is válaszolhatott volna, Siwon jelent meg a lépcső tetején, és a lépcsőfokokat párosával szedve sietett feléjük.

− Jól van, nemsokára robbanni fog a dinamit, ne ijedjetek meg. Bár még nem csináltam ilyet, de a srác szerint, akitől szereztem, nem lesz nagy robbanás. Habár fura, olyan, mintha még reggel valahogy másmilyenek lettek volna a töltetek... – mondta a fiú, majd ő is megfogott egy előkészített dobozt.

− Ugyan, mitől lennének másmilyenek? Csak képzelődsz, inkább segíts ezt kivinni! – mondta idegesen Yoona, miközben egy nagyobb dobozra mutatott.

− Rendben. Szívem, mindjárt visszajön egyikünk segíteni, pár perc, és vége lesz ennek! – kacsintott Siwon, majd miután Tae némán bólintott egyet, Yoonával felkaptak egy-egy nagyobb dobozt, és elindultak vele Taeyang felé.

Mikor Siwon és Yoona kettesben maradtak, a lánynak eszébe jutott a titokzatos Sunbae, akinek az útmutatása szerint bekente egy rendkívül gyúlékony anyaggal a dinamitokat, hogy nagyobb robbanóereje legyen azoknak, és attól az állaguk megváltozott. Tudta jól, hogy elérkezett a pillanat, hogy megtegye, amire vállalkozott.

− A ma éjjel után megváltozik minden, nem igaz? – szólalt meg egyszerre Yoona, de inkább úgy tűnt, mintha magában beszélne.

− Így van, Szöulban új életet fogunk kezdeni! – helyeselt Siwon.

− Mit fogunk ott csinálni? Egyikünknek sincs végzettsége, sem szakmája, máshoz nem értünk, csak ehhez... – akadékoskodott a lány.

− Lesz elég pénzünk, hogy egy normális helyen éljünk, ahol végre nem kell minden nap bujkálnunk, és Taeyeonnal kereshetünk valami tisztességes munkát! – fújtatta Siwon, miközben a nehéz dobozt letette a többihez.

A fiú szavaitól Yoona szoborrá dermedt. Siwon tényleg Taeyeonnal képzeli el a jövőjét, és esze ágában sincsen a régi terveiket követni. Amikor Yoona elszökött otthonról, azért tette, mert vonzotta az az életforma, ami a bandák életét jellemezte. Idővel rá kellett, hogy döbbenjen, ez az életstílus sokkal nehezebb, mint el tudta képzelni, de Siwon meggyőzte arról, hogy hihetetlen gazdagság vár majd rájuk idővel, csak keményen kell dolgozniuk. Most viszont úgy tűnik, Taeyeonnak igaza volt, és Siwon inkább feladná korábbi céljait, mintsem folytatná a megkezdett útjukat, aminek a végén a gazdagság és jólét áll.

− Megyek, segítek Unnie-nak! – mondta végül Yoona, de arcáról közöny és fásultság tükröződött.

− Jól van, én addig Taeyanggal pakolok. Siessetek, és ne menjetek közel a dinamithoz, nemsokára robbanni fog! – intette óvatosságra a fiú, de Yoona csak ennyit válaszolt:

− Tudom.

Amikor Yoona visszaért Taeyeonhoz, nem a legjobb barátnőjét látta pakolni, hanem egy akadályt, aki az útjában áll az álmai megvalósulásához. Amikor Tae meglátta őt, mosolyogva szólította meg:

− Kész vagyok, már csak ezeket kell kivinnünk!

Yoona komor tekintettel mérte végig a lányt, majd így szólt:

− Siwon szerint valami baj van a dinamittal, és kérte, hogy nézzük meg, minden rendben van-e vele...

− Igazán? – csodálkozott Tae – Furcsa, eddig sosem engedte, hogy robbanóanyaghoz nyúljunk...

− Most nem érünk rá erre, gyere, sietnünk kell! – fogta meg Tae karját Yoona, és pár pillanat múlva már fel is mentek a lépcsőn.

Yoona kinyitotta az iroda ajtaját, ahol a bomba a széfre erősítve várakozott, hogy darabokra szaggathassa azt. Mikor Tae belépett az irodába, Yoona hirtelen rácsukta az ajtót, és a rajta lévő retesszel be is zárta. Taeyeon mikor ezt meghallotta, megfordult, és ki akarta magát szabadítani, de a zár nem engedett.

− Yoona! Yoona, mit csinálsz? Engedj ki! – kiabálta kétségbeesetten Tae.

− Bocsáss meg, de nem engedhetem, hogy gyereket szülj Siwonnak... akkor végleg elveszíteném... – válaszolta rezignáltan Yoona az ajtó másik végéről.

− Yoona! Nyisd ki az ajtót, mindjárt fel fog robbanni a bomba! – dörömbölt sírva Taeyeon, de az ajtó zárva maradt.

− Ég veled, Unnie! Ha hiszed, ha nem, tényleg sajnálom, hogy így alakult... – válaszolta Yoona, és elindult lefelé a lépcsőn.

Taeyeon egyfolytában Yoona nevét kiabálta, de semmilyen válasz nem érkezett. Ekkor meghallotta, hogy a gyújtószerkezet működésbe lépett, és tudta jól, hogy két-három másodperce van a robbanásig. Lepergett előtte az egész élete. Látta szüleit, ahogy egy hétvégi ebédnél vidáman falatoznak, látta Zelot, ahogy óvodába kísérte. Eszébe jutott, mikor Siwon először megcsókolta, majd az az érzés, mikor megtudta, hogy gyermeke fog születni tőle. Aztán látta maga előtt Yoona arcát, mielőtt rázárta az ajtót...

Ekkor hatalmas robbanás rázta meg a raktárt. A sötét éjszakában felcsapó, hatalmas lángoszlop célkeresztként jelezte a betörők helyzetét, és iszonyatos robaj kísértében elkezdte felemészteni az épületet. A furgonnál lévő három fiú ijedten nézett a lángokban álló raktárra, amelynek a tetején egy hatalmas lyukból repkedtek szét a szilánkok és mindenféle dolog szerteszét. Siwon azonnal rohanni kezdett a tűz felé.

− Taeyeon! Yoona! – kiabálta a törmelékek és tűznyelvek között, és az egyik leeső gerenda alatt meglátott valakit. Siwon lélekszakadva rohant oda, Taeyang is megérkezett közben.

− Yoona! – ordította Taeyang, mikor meglátta, hogy ki fekszik előttük.

− Szabadítsuk ki! – kiáltotta Siwon, és Taeyang rendkívüli erejét bevetve arrébb tolta a gerendát, hogy ki tudják szedni Yoonát, akit Siwon azonnal ébresztgetni kezdett.

− Yoona! Éledj fel, kérlek! Hol van Tae? Hol van Taeyeon? – kiabálta.

− Unnie... – sírta el magát Yoona.

Siwon kétségbeesetten nézett fel az emeletre, vagy pontosabban annak helyére, ahol nemrég még a széf és az iroda állt, azonban most mindenütt tűz- és törmelék borította.

Ekkor Shindong rohant be hozzájuk, és a félelemtől remegve, idegesen kiabálta:

− Azonnal el kell tűnnünk, jön a rendőrség!