I. rész - 2. fejezet ("Bam haneul")

I. rész

Tíz évvel ezelőtt

2. fejezet

"Bam haneul"

A „Bam haneul” annak a bandának az elnevezése volt, amelynek Taeyeon és Yoona is tagjai voltak. A név jelentése „éjszakai égbolt”, amelyet a csoport vezére, a karizmatikus Siwon talált ki, utalva arra, hogy a kis bűnszövetkezet elsősorban kisebb, általában éjjel elkövetett betörésekkel szerzett hírnevet magának a bűnbandák között.

Siwon sosem ismerte a szüleit, még csecsemőként találták őt egy árvaház előtt, ahol már egészen kiskora óta kiemelkedett társai közül éles eszével, eltökéltségével és kitartásával. Ott ismerte meg Taeyang-ot és Shindong-ot, akikből a legjobb barátai váltak az évek során. Amikor kikerültek az árvaházból, mindhárman jól tudták, hogy csakis egymásra számíthatnak, ha életben akarnak maradni család, pénz és lakóhely nélkül. Siwon mindig úgy tervezte meg a betöréseket, hogy senkinek ne eshessen bántódása, és csak annyival rövidítsék meg a kiszemelt célpontot, amennyivel okvetlenül szükséges. A mai napon ezúttal viszont a kikötő egy másik raktárját tervezték kirámolni, amelyhez hasonló feladattal még nem próbálkoztak korábban.

Amikor Taeyeon kijött a mosdóból, a raktárépület hatalmas helyisége tárult szemei elé, ahol születendő gyermeke apja éppen az utolsó eligazítások egyikét tartotta.

− Shindong, a te feladatod a szokásos lesz. A furgonban indulásra készen vársz bennünket, és amikor végeztünk a pakolással, feltűnésmentesen eltűnünk a környékről. Ha egy járőr arra téved, tudod, mit kell tenned! – nézett Siwon határozottan Shindongra, akinek az arckifejezése arról árulkodott, hogy hihetetlenül unja már a sokadik megbeszélést.

− Jaj, hányszor kell még elismételnünk? – fakadt ki Shindong, miközben egy lomtalanításról összeguberált, szakadt foteljében fetrengve egy jojóval játszott, de Siwon dühös tekintetétől a játékot abbahagyva felült, és így folytatta – Vagyis... az a dolgom, hogy várjam Taeyangot és Yoonát a cuccokkal. Ha valaki arra jön, teszek egy kört a város irányába normál tempóban, majd tíz perc múlva észrevétlenül visszamegyek a helyemre.

− Ez olyan igazságtalanság! Miért mindig ő a sofőr? Én is akarok vezetni! – bosszankodott Taeyang, aki egy ládán ülve épp egy fadarabot farigcsált a bicskájával.

− Elég legyen! – emelte fel a hangját kissé Siwon – Ezúttal nem hibázhatunk, éppen elég lesz, hogy robbantanunk is kell majd!

− Jól van, na... – dünnyögte Taeyang – De ha a főszakács úr egy kicsit leadna a hasából, akkor nem mindig ő lenne, aki a kocsiban várja a többieket... – biccentett a fejével Shindong valóban méretes úszógumija felé.

− Tudd meg, alig eszem valamit! – mentegetőzött Shindong sértődötten, majd mikor észrevette a közéjük érkező Taeyeont, rámutatott – Tegnap is odaadtam Taeyeonnak a fél kajámat! Lassan akkora pocakja lesz, mint nekem! – vigyorgott Shindong, mire mindhárom fiú a teljesen elvörösödött Taeyeonra nézett.

− Hagyjátok már békén! – förmedt rá ismét a két fiúra Siwon, miközben hátulról átölelte barátnőjét – Szerintem az ő pocija kifejezetten aranyos! – puszilta meg Tae-t, aki ettől elmosolyodott.

− Oppa, mikor indulunk? – kérdezte Taeyeon.

− Amint Yoona is elkészül! – válaszolta Siwon – Úgyhogy srácok, szedjétek össze magatokat, a Bam haneul ma újra le fog csapni!

Shindong és Taeyang erre felpattantak, és lázas készülődésbe kezdtek, hiszen még rengeteg dolgot el kell intézniük az éjjeli akcióhoz.

Taeyeon még mindig Siwon karjaiban volt, és kezeivel Siwon kezeibe kapaszkodott. Ekkor csatlakozott hozzájuk a mosdóból kijövő Yoona is, aki megpróbálta leplezni zaklatottságát, amikor meglátta a kedvesen enyelgő párocskát. Zavarában inkább úgy döntött, kérdez valamit, nehogy észrevegyék, hogy mennyire feldúlt.

−  Nem lesz gond a dinamittal? – kérdezte végül, maga sem tudja miért, talán, mert ezzel a kérdéssel elterelheti Siwon figyelmét Taeyeonról. Úgy tűnt, sikerrel járt, mert Siwon elengedte Tae-t, és az egyik raklapon lévő robbanóanyaghoz sétált.

− Minden rendben lesz. A széfet csak így tudjuk majd kinyitni. A lényeg, hogy amíg Taeyang a kocsinál rámolja a többi cuccot, ti, lányok ne gyertek fel az emeletre, amíg nem robbantom fel ezt a kicsikét! – mondta el sokadjára Siwon a tervet, miközben a kezébe vette a most még ártalmatlannak tűnő dinamitokat.

− Oppa, nekem ez nem tetszik. Nem lehetne csak a gépeket elvinni? Hagyjuk a széfet, a robbantás hangos lesz.... – mondta Taeyeon, de Yoona közbeszólt.

− A széfben annyi pénz lehet, amivel már új életet kezdhetünk Szöulban! A ma este után így is, úgy is itt kell hagyjuk végre ezt a lepratelepet! – nézett szét Yoona undorral a valóban nem túl igényesen berendezett helyiségen.

− Yoonának igaza van, szívem! – helyeselt Siwon is – A mai este után lesz elég pénzünk, hogy eltűnjünk innen!

− Jól van, csak nekem valamiért rossz előérzetem van ezzel a robbantással kapcsolatban, hogy nem fog minden simán menni... Hagyjuk, biztosan csak én aggódom túl! – mosolyodott el Tae – Inkább felhívom Zelot, hogy el ne felejtse, hogy estig ne jöjjön haza – fejezte be, majd kicsit távolabb lépett, hogy nyugodtan beszélhessen testvérével, kettesben hagyva Siwont és Yoonát.

− Annyira szeretem benne, hogy így gondoskodik Zeloról! – mondta hirtelen Siwon, miközben szerelmes pillantásaival Taeyeont figyelte.

− Biztosan jó anya is lenne belőle – válaszolta Yoona, nem minden hátsó szándék nélkül.

− Micsoda? Persze... – nevetett fel Siwon – De az még odébb van! Igaz is... te miért nem szerzel magadnak egy barátot? Csinos és okos lány vagy, szerintem bárkit megkaphatnál...

− Gondolod? – nyitotta nagyra szemeit Yoona.

− Hogyne! Itt van például Taeyang és Shindong... szerintem mindkettőjük a mennybe menne, ha a barátnőjük lennél! – mutatott a két fiúra Siwon, akik a raktár másik végében épp azzal szórakoztak a készülődés alatt, hogy Taeyang próbálta meggyújtani Shindong szellentését.

− Ugye most csak viccelsz? – fintorodott el Yoona.

− Elismerem, most ez nem a megfelelő szitu erre – vakarta meg a fejét Siwon, és a két fiú felé indult, hogy ismét letolja őket, hogy miért nem haladnak a dolgukkal.

Mikor Yoona egyedül maradt, vágyakozóan nézett Siwon után, és talán még félhangosan ki is mondta, amit gondolt:

− Én téged akarlak megkapni... – ahogy ezt kimondta, sóhajtott egy nagyot, és tekintete a dinamitra tévedt – ...és meg is foglak!