II. rész
Feltépett sebek
15. fejezet
Veszteségek
15. fejezet
Veszteségek
A városra már az éj sötétsége borult, azonban
a LeeTech irodaépületének legfelső szintjéről nézve a világító reklámtáblák és
a fényáradatban úszó sztrádák a nappali világosságnál is százszorta csillogóbb
tündöklést kölcsönöztek a lenti világnak, mint pár órával ezelőtt. Onew az
irodája ablakában állt, és gondolataiba meredve, leoltott villany mellett némán
bámulta a horizontot.
Jiyeon néhány dossziéval a kezében ekkor
nyitott rá, és felkapcsolta a villanyt. Majdnem sikoltott, annyira meglepődött,
hogy még van valaki rajta kívül az irodában, még az ajtót is elfelejtette maga
mögött becsukni.
– Te még itt vagy? Azt hittem, az esti
megbeszélésed után elmentél... – nyugodt meg a lány, hogy nem valami betolakodó
lepte meg őt ennyire, majd letette a kezében lévő iratokat az íróasztalra, és
Onew-hoz lépett, akit csak a villanyfény bírt rá arra, hogy elforduljon az
ablaktól.
– Nem volt kedvem hazamenni – válaszolta
halkan a fiú, majd ismét az ablak felé fordult, pedig már csak a tükörképét
látta visszaverődni onnét. Látta, ahogy Jiyeon lassan mellé szökken, és a
füléhez emelte ajkait.
– Ha akarod, segíthetek ellazulni – suttogta
érzékien a fiú fülébe, aki érezte Jiyeon leheletét, ahogy végigszánkázik a
fülcimpáján, amelyen a szemmel nem észrevehető szőrszálak égnek álltak.
– Mondtam már, hogy hagyd ezt abba! – lépett
odébb Onew, de hangja nyugodt maradt.
– Tudod,
nem várok ám rád örökké! – válaszolta sértődötten a lány.
Onew erre ismét kinézett az ablakon, és úgy
tett, mintha semmit sem hallott volna ebből, és az égboltot nézegetné.
– Mire gondolsz? – próbálta Jiyeon életben
tartani a beszélgetésüket.
Onew néhány másodpercig szótlanul meredt
továbbra is az ablakra, majd éppen akkor, mikor a lány már megunta volna, tőle
szokatlanul kitárulkozva kimondta, amire legbelül gondolt.
– Mire gondolok? A múltra... Felnézek a
csillagokra, és a múltat látom. Ezek a fények évekkel ezelőtt indultak el,
talán épp akkor, mikor először megláttam őt. Azóta megpróbáltam minden tőlem
telhetőt megtenni, hogy megkönnyítsem az életét, viszont ma is szembesültem
azzal, hogy ez is kevés volt... Te is tudod, hogy mi mindenen ment keresztül,
és beleőrülök, hogy bárhogyan is igyekszem, képtelen vagyok őt boldoggá tenni –
hajtotta le a fejét szomorúan a fiú.
– Taeyeon... – fortyogta a haragtól szinte fújtatva
Jiyeon. – Elegem van belőle, és belőled is! Tíz éve mást sem hallok tőled, hogy
Taeyeonnak ilyen rossz, meg Taeyeonnak úgy kell segítened... Irgalmas
szamaritánusnak tűnteted fel magad, de közben a legönzőbb, legtapintatlanabb és
legkegyetlenebb ember vagy, akit ismerek! Hánynom kell annak a nőnek a nevétől,
és torkig vagyok attól, hogy bárhogy próbálok a kedvedben járni, még arra sem
méltatsz, hogy rám nézel! Vedd tudomásul, hogy nekem is van méltóságom és büszkeségem,
vannak érzelmeim, amelyekkel te pontosan tisztában vagy! – fakadt ki Jiyeon,
mire Onew meglepetten nézett a lány dühtől lángoló szemeibe.
– Most nem rólad van szó... – szólt közbe
Onew, de Jiyeon a méregtől szinte sírva folytatta.
– Rólam? Persze, hogy nem! Mindig rólad van
szó... Most az egyszer te hallgass végig engem! Belegondoltál abba egyetlen
egyszer is, hogy esik nekem az, hogy nap, mint nap el kell viselnem őt a
munkahelyemen, hallgatni tőled azt, hogy mennyire rohadtul belé vagy esve már
évek óta? Még ennyi év után sem esett le neked, hogy soha a büdös életben nem
fog veled összejönni? Engedd már el őt, és éld tovább az életed! Én itt voltam
melletted végig, amit te olyan természetesnek vettél... Tőled bármit
elviseltem, azt tehettél velem, amit csak akarsz. Tíz éve, mikor Taeyeon még a
kórházban volt, ebédet főzettél velem neki, én intéztem helyetted, hogy tudjon
hol lakni, lefoglaltam az éttermet, ahol randiztatok, amire még a ruhádat is én
választottam ki! Nekem ne gyere azzal, hogy milyen rossz érzés, ha valaki nem
szeret viszont úgy, ahogy te akarod, vagy azzal, hogy miért nem lehettek
együtt, mert ha valaki, én ezzel pontosan tisztában vagyok!
– Jiyeon... – nyújtotta karját Onew a lány
felé, de Jiyeon elfordította a fejét, és elhúzódott a fiútól.
– Hagyjál! Lehet, hogy most itt van veled a kis
szerelmed, de mikor majd szépen lelép, és én sem leszek melletted, akkor fog
feltűnni, hogy mennyi mindent megtettem érted, amiről te nem voltál hajlandó
tudomást venni! Azt mondod, eddig csak egyvalakibe voltál szerelmes? Én is. Te
voltál az első és az utolsó, aki iránt bármilyen érzelmet is tápláltam! Soha
többé nem fogok abba a hibába esni, hogy a reptéren várjam a kompot. Neked is
ugyanezt tudom javasolni... – tette hozzá Jiyeon, majd mielőtt Onew
válaszolhatott volna, kiviharzott az irodából.
Ezalatt a Lau Industries estére viszonylag
csendes parkolóházában helyet talált magának egy autó, amelyben Henry és
Taeyang ültek. Henrynek természetesen bérelt helye volt, képtelenség lett volna
eltévesztenie, hogy hol is kell megállnia a kocsijával. Taeyang leállította a
motort, és a hátsó ülésen a mobiljába temetkező Henryhez szólt.
– Itt is lennénk. De ha már ilyen szépen
megérkeztünk, szeretném megtudni, hogy mostantól a sofőröd leszek? –
kíváncsiskodott fintorogva Taeyang.
– Szó sincs erről! – válaszolta Henry, de nem
nézett fel a mobilja kijelzőjéről. – Ahogy Siwonnak és a többieknek is, neked
is megvan a magad feladata a tervben. Egyelőre mellettem kell maradnod, és azt
kell tenned, amit mondok. A kívülállók számára a legkézenfekvőbb álca az, hogy
a sofőröm vagy, de jóval több munkát szánok neked. A személyi testőröm leszel,
és meg kell védened engem, bármi történjék is.
– Ugyan mi történne? – kétkedett Taeyang, de a
szíve mélyén örült annak, hogy ilyen meghatározó feladatot kapott. Másrészről
így lépten-nyomon Henry-vel lehetett, és bízott abban, hogy megtud valamit róla,
ami alátámasztja a gyanakvását vele szemben.
– Csak annyi a dolgod, hogy követed az
utasításaimat, és mindig töltve tartod a fegyvered – tett pontot a beszélgetés
végére Henry, mire Taeyang leellenőrizte, hogy a nadrágja hátuljában
használatra készen pihen a pisztolya.
Kiszálltak az autóból, és szép komótosan a
lift felé vették az irányt, mikor váratlanul útjukba állt egy fiatal lány.
– Félre az útból! Mit keresel itt? Menj haza,
most rögtön! – fontoskodott Taeyang, és karjával a kijárat felé próbált
hadonászni a tőle pár lépésnyire álló jövevény felé.
– Sunbae? – szólalt meg a lány, miközben
szemeit hunyorítva nézett Henry-re. – Krystal vagyok.
Henry ösztönösen összerezzent, nem számított
erre a találkozásra. Azonnal felismerte Krystalt, akivel már korábban
személyesen is találkozott. Idővel fel akarta fedni magát előtte is, viszont most
még nem. Azonban higgadt maradt, és így szólt:
– Krystal! Mindig is tudtam, hogy kivételes
lány vagy. Nem gondoltam volna, hogy meg fogsz találni. Biztosan rengeteg
megbeszélnivalód lenne velem, de sajnos ez a pillanat nem igazán alkalmas.
Megígérem, hogy holnap szakítok rád időt! – mondta Henry.
– Éppen eleget vártam már! Azonnal mondd meg, hol
van a nővérem, és kérem a szüleim hagyatékát is! – tért a lényegre Krystal.
– Mondtam már, most nem tudok veled
foglalkozni, de holnap találkozhatunk, és akkor megbeszéljük ezt, jó? – erősködött
Henry.
Taeyang teljesen döbbenten nézett hol Henry-re,
hol Krystal-ra. Ekkor vette észre, hogy egy, a másik oldalon parkoló autó résnyire
lehúzott ablakából egy pisztolycső mered Henry-re. Egy szempillantás alatt
elővette a fegyverét, majd a másik karjával maga mögé húzta főnökét.
– Oppa, ne! – hallatszott egy kétségbeesett
lány sikoltása, de nem Krsytalé volt. Rögtön ezt követően egy lövés dörrent az ablak mögül,
amely a parkolóház falain visszhangozva az egész szinten hallatszódott.
Taeyang azonnal viszonozta a tüzet, egy gyors
sorozatot küldve a kocsira, amelyből a lövések jöttek.
Taeyang lövéseitől betört az autó ablaka, és az
egyik golyó biztosan célt talált, mert a törött üvegek vérrel borítva hullottak
a földre. A kocsi hátsó ajtaja kinyílt, és valaki gyorsan kiszállt a járműből. Még
fel sem ocsúdtak, mikor az autó már el is indult, és elképesztő sebességgel
tartott Henry és Taeyang felé. A két fiú épphogy csak el tudott ugrani, be a
többi parkoló autó közé.
Taeyang azonnal felugrott, és két-három lövést
adott le a száguldó autóra, amely egy pillanatra megállt a menekülő Krystal
mellett, aki a vezetőt az anyósülésre lökve gyorsan beszállt a kocsiba.
Henry észrevette, hogy egy félelemtől remegő, a
kezeit a füleire tapasztó fiatal lány maradt összekuporodva a merénylő
autójának a helyén. Látta, hogy az autó már meg is fordult, és ismét feléjük
tart, ezért lélekszakadva átszaladt a másik oldalra, és miközben Taeyang
egyfolytában az autót lőtte, Henry gyengéden megfogta a lány kezeit, és így
szólt hozzá:
– Nyugodj meg, nem akarlak bántani!
Ezalatt az autó kerék csikorgatva eltűnt, és
Taeyang odajött hozzájuk.
– Biztos, hogy eltaláltam a rohadékot! Az a
Krystal miután beszállt a kocsiba, ő vezette az autót. Utánuk menjek? –
kérdezte az adrenalintól lihegve Taeyang.
– Hagyd őket! Biztos vagyok benne, hogy
hamarosan jelentkeznek – válaszolta Henry, majd az ijedt lányra nézett, és
megnyugtatóan barátságos hangon a lányhoz fordult. – Mondd csak, hogy hívnak?
A lány még mindig reszketett az ijedtségtől,
de Henry kezeit szorítva, a fiú hangja valahogy mégis megnyugtatta, és
megmondta a nevét:
– Yeri...
Azta ez irtó jó lett. És hogy Henry a titokzatoy alak ajaj erre nem számitottam. És köszönöm az új részt. És Boldog Új Évet neked.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, és azt is, hogy elolvastad! ^^
TörlésBUÉK Neked is! :)
Végre rész! *-* Úgy vártam már!
VálaszTörlésNa, akkor Jiyeon és Onew. Bár nem kedvelem Jiyeont, ettől függetlenül most egy kicsit megsajnáltam. Tényleg rossz lehet neki is, elvégre ő is szereti Onewt, jó régóta, és csodálom, hogy eddig kitartott mellette. Jogos volt a kiborulása, de remélem, hogy semmi ostobaságot nem fog csinálni. (egyébként Jiyeonra nagyon ráillik ez az utálatos szerep, nemrég néztem egy doramát, amiben szintén ilyen elviselhetetlen volt XD)
És akkor a lövöldözés. Tökre tetszett ez a jelenet, igazán akciófilmbe illő volt.^^ Viszont meglepett, hogy odakerült Yeri o.O Ez egyre bonyolultabb és izgalmasabb lesz. Lassan azt se tudom eldönteni, ki áll a rossz és ki a jó oldalon. Mert Henry hiába mutatja magát jónak, szerintem nem az.
Egyébként az érdekel a legjobban, hogy ki Krystal testvére... eddig Yoonára tippeltem, de most Jiyeon is eszembe jutott... de nem tudom xD Meg hogy mit fog majd Zelo reagálni, ha kiderül, hogy él a testvére. Istenem, alig bírok várni :D
Igaz, ami igaz, az utóbbi hónapokban nem "kényeztettelek" el Benneteket részekkel... -.-'
TörlésMindazonáltal örülök, hogy még ennyi idő elteltével is kíváncsi(ak) vagy(tok) a történetre.. :3
Alapvetően minden szereplőnek megvan (meg lesz ;) ) a jó és a "sötét" oldala is. Onew hiába egy pozitív szereplő, mégis - talán pont amiatt, ami miatt sokan szeretik - van olyan karakter, akinek legalább annyi fájdalmat tud okozni, mint a "gonosz" jellemek.
Jiyeon egy fontos szereplő a történetben, és szerettem volna megmutatni, hogy neki is van jó/érzelmes oldala (is), annak ellenére, hogy valóban nem a legszerethetőbb karakterek egyikét kapta tőlem (és ezek szerint egy dorama producerétől sem :D ).
Henry-re ugyanez igaz, ő sem maradéktalanul gonosz, aki puszta kedvtevésből akar másoknak ártani, legfeljebb a módszerei hagynak némi kívánnivalót maguk után (és valljuk be, inkább rosszfiú, mint jófiú xD).
Krystal testvéréről (egyelőre :P ) nem nyilatkozom, mint ahogy Zelo és Taeyeon dolgáról sem >.<
Meglátjuk, mi történt Zeloval, miután lövést kapott Taeyangtól, és azt is, hogy mi lesz Yerivel, akit Krystal otthagyott Henry-éknél.. ;)
Köszönöm szépen a véleményt! ^^
Nagyon örülök hogy folytattad nemrég találtam meg a blogodat és először a the sound of lovet olvastam el három nap alatt ugyanis annyira érdekes volt hogy nem tudtam abbahagyni a karaktereket is nagyon jók voltak nekem Taeyeon volt a kedvencem benne! Ma végre volt időm elkezdeni ezt a fanficidet is és egyszerűen nem tudtam abbahagyni ezt sem! Nagyon kiváncsi vagyok mi lesz a folytatás! A kedvenc szereplőm itt is Taeyeon! Nagyon sajnálom hogy ennyi fájdalmon kell átmennie de remélem hogy lesz majd örömteli pillanat is az életében!
VálaszTörlésSzia!
TörlésNagyon köszönöm a kedves és dicsérő szavakat, borzasztóan örülök neki, hogy ilyen nagy sikere volt a The Sound of Love-nak Nélad! ^^
Ez a történet még az elején jár, de remélem, a lelkesedésed megmarad az olvasás iránt! ;)
Örülök annak is, hogy a főszereplő a kedvenced, és annak a legjobban, hogy írtál véleményt! :3
A facebook-oldalakon (linkek a jobb oldalon) értesülhetsz a legújabb részekről! ^^
Köszönöm szépen még egyszer, hogy írtál! :)