I. rész - 1. fejezet (A leányanya)

I. rész
Tíz évvel ezelőtt


1. fejezet

A leányanya

Tíz évvel ezelőtt Incshon kikötője merőben más képet mutatott a mainál. Korea egyik legnagyobb tengeri kikötővárosa akkoriban számos hajléktalannak, illetve bandákba tömörülő suhancnak nyújtott menedéket. A használaton kívüli, ramaty állapotban lévő raktárépületeket egy-egy ilyen fiatalokból álló, általában öt-hattagú banda használta amolyan főhadiszállásként, ahol az éppen következő betörést tervelték ki, s később a zsákmányt is itt rejtették el. A rendőrség olykor razziát tartott a környéken, de idővel mindig visszatértek a nagyrészt árvaházban vagy sanyarú sorsú családban nevelkedett fiatalok, akiknek nem volt máshová hazamenniük.

A kikötő melletti konténerek és a part menti raktárhelyiségek falait teljesen átjárta a mindenütt terjengő halbűz, és az állandó erős szél által halomba épített szemét savanykásan rothadó szaga. A halászok által kifogott halak és a hátrahagyott hulladékok a feketefarkú sirályok számára valóságos kincsesbányát nyújtottak, szinte nem volt olyan napszak, mikor ne találkozhattunk volna néhány tucat madárral a kikötőben a munkások legnagyobb elővigyázatossága ellenére.

A kora reggeli napsugarak épphogy megvilágították az egyik raktárépület kosztól beszürkült keskeny ablakát, melynek a párkányán landolt az egyik magára maradt sirály, és kíváncsian bekukucskált az ablak egyetlen átlátszó részén. Az ablak mögött, a raktárépület belsejében a tizenhat éves Taeyeon épp a mosdóban, a lehajtott WC-fedélen ücsörögve, izgatottan várta a terhességi tesztje eredményét.

− Mi lesz már? – mondta ki hangosan, amire gondolt. Idegességében előre-hátra ingott, az ülőke fedele csak azért nem mozgósodott ki, mert csontsoványra fogyott teste alig jelentett terhelést neki. Az éles szemű megfigyelők azonban észrevehették, hogy a lány hasa egy leheletnyit jobban észrevehető, mint ahogyan az arányos lenne testének többi részéhez. A teszttel bizonyosságot akart szerezni, hogy például a váratlan rosszullétei, a furcsán megváltozott és némileg megnövekedett étvágya nem véletlenül alakultak ki az utóbbi időben.

Az eredményre mindössze pár percet kellett várni, azonban Tae szemei előtt azonban ezalatt lepergett eddigi élete. Igyekezett magában felidézni szülei arcát, akiket egy gyárban történt balesetben veszített el néhány évvel ezelőtt. Soha nem fogja elfelejteni azt a napot, amikor utoljára látta őket. Aznap reggel édesanyjával összevesztek azon, hogy akkor is neki kellett Zelot, a nála hét évvel fiatalabb öccsét óvodába kísérnie. Akárhogy erőlködött, képtelen volt felidézni szülei arcát, de az utolsó mondat, amit édesanyjának mondott, örökre a szívébe égett: „Nincs szükségem rád!”

− Anya... bárcsak itt lennél most velem... – sírta el magát Taeyeon, miközben a tesztet a szívéhez szorította. Ekkor valaki kopogni kezdett a mosdó ajtaján.

− Ki van benn? Shindong, ha te ülsz benn már egy órája, inkább ki se gyere, mert nem teszed zsebre, amit tőlem kapsz! Mások is szeretnének WC-re menni! – kiabálta egy fiatal női hang. Taeyeon szemei ösztönösen felcsillantak a hang hallatán, letette a tesztet a mosdókagylóra, majd kinyitotta a belülről bezárt ajtót.

− Yoona! – fogta meg a lány karját, és szinte szó szerint berántotta a mellékhelyiségbe – Úgy örülök neki, hogy itt vagy! – nézett segélykérő tekintettel a meglepett, nagyjából vele egyidős lányra.

− Mit is mondjak, Unnie... ez kedves – nevetett Yoona – Viszont én most egyedül szeretnék lenni, ha nem bánod! – kacagta el magát, és kiszabadította magát Tae kezéből.

− Megtennél nekem valamit? Megnéznéd ezt? Nekem nincs hozzá bátorságom.... – mondta Taeyeon, és mielőtt választ kaphatott volna, a mosdókagylón lévő tesztre mutatott.

A lány azonnal megértette, miről van szó, majd meglepett tekintettel nézett hol a tesztre, hol Taeyeonra. Pár másodpercnyi hatásszünetet követően szólalt csak meg, némi idegességgel a hangjában:

− Unnie... te vagy a legjobb barátnőm, és jót akarok neked. Csak nem gondolod, hogy ha pozitív lesz az eredmény, megtarthatod a gyereket?

Taeyeon nem szólt semmit, amiből Yoona sejtette a választ, ezért inkább a kíváncsiságától hajtva megnézte az eredményt.

− Figyelj, én nem tudom, hogy ez hogy működik... mit kell néznem? – kérdezte Yoona tanácstalanul.

− Az útmutató szerint akkor pozitív, ha két csíkot látsz rajta. Nos? – türelmetlenkedett Tae, de Yoona nem válaszolt, ezért ő is odalépett hozzá, hogy megbizonyosodjon az eredményről.

− Unnie... terhes vagy! – suttogta Yoona alig hallhatóan, miközben arcára ijedtség ült ki.

− Ez biztos? – vette szemügyre Taeyeon is, de kétségkívül ezt mutatta a teszt eredménye.

Tae már többször elképzelte, hogyan fog viselkedni, és mit fog érezni, ha kiderül, hogy gyermeket vár. Képzeletben látta magát örömében ujjongani, bánatában sírni, és döbbenten maga elé bámulva aggódni. Most, hogy immár valósággá vált a dolog, a legelső gondolata a boldogság volt. Kezeit alig észrevehetően kidudorodó pocakjára tette, és mosolygott.

− Kisbabám lesz! – suttogta a boldogságtól könnyes szemekkel Taeyeon – Azonnal elmondom Siwonnak! – mondta, majd már nyitotta is volna ki az ajtót, hogy megossza szerelmével a csodálatos hírt, de akkor Yoona megfogta a karját.

− Várj! Szerintem majd csak a mai akció után mondd el neki! – mondta kérlelő pillantásokkal Yoona.

− De miért? – kérdezett vissza Tae – Hiszen neki is joga van tudni, ő az apja...

− Először is, gondold végig... Ide akarsz gyereket szülni? – tárta szét karjait Yoona – Napról napra élünk ezen a trágya helyen, ráadásul még ott van az öcséd is!

− Nekem is eszembe jutott, amit mondasz, de én akkor is meg akarom szülni a gyereket! – válaszolta halálosan komolyan Taeyeon – Szerintem Siwon sem akarja majd másképpen!

− Jól van, én csak azt mondom, hogy gondold át, és várd meg a ma esti balhét, és csak utána áruld el Siwonnak. Rendben? Ez lesz az eddigi legkomolyabb betörésünk, és mindenki éppen eléggé ideges miatta.

Taeyeon a kezdeti örömmámortól egyszerre visszacsöppent a valóságba, és elfogadta Yoona érveit.

− Rendben van, egyelőre akkor maradjon köztünk a dolog! Majd ha túlleszünk rajta, nyugodtabb körülmények közt elmondom neki. Köszönöm, hogy itt vagy nekem! – hálálkodott Tae, majd magára hagyta Yoonát a mosdóban.

Yoona arca, ahogy magára maradt, egyszerre fájdalmasan szomorúvá változott, és tekintetét ide-oda kapkodva a sírás kerülgette. A mosdókagyló előtt lévő, halvány repedésekkel tarkított tükör elé lépett, és ahogy meglátta tükörképét, hosszú másodpercekig némán bámulta magát, miközben Taeyeon és Siwon születendő gyereke járt az eszében. Egyszer csak megpillantotta a tesztet, amit a kezébe vett, majd gondolataiba merülve nézegetni kezdte.

− Siwon... így foglak végleg elveszíteni téged? – mondta alig hallhatóan, és a sírástól még kevésbé érthetően. Yoona felnézett, és ismét meglátta magát a tükörben, ahogy a tesztet szorongatja. Szíve szaporábban vert, mint eddig, légzése felgyorsult, majd kezeit ökölbe szorította, és karját lendítve az ablak felé hajította a tesztet, miközben elkiáltotta magát:

− Nem!

Amikor a teszt műanyagja az ablakhoz koppant, nyomban széttört, és elijesztette az idáig a párkányon megpihenő sirályt, aki az egyre erősebb napsugarakkal szárnyra kelve hagyta maga mögött a környéket.